„Megbánni mindent. Törve, gyónva / Borulni rá egy koporsóra. // Testamentumot, szörnyűt, írni / És sírni, sírni, sírni, sírni.” Ezen a héten a 101 éve elhunyt Ady Endre gyönyörű versét ajánljuk.
Ady Endre idejében az irodalom mondhatni újra felfedezte a jelzőt, Adynál, aki amúgy fogékony volt az irodalmi divatok iránt, ez a jelző-kultusz nem volt feltűnő, ő természetes kifejezőeszközeként használta őket. Vagyis ritkábban, de mindig hatásosan alkalmazta a mesterfogást: kihagyni a mondatból egy alapalkotót, leginkább az állítmányt, más, grammatikai eszközre fókuszálva. A már megjelenése után nagyon ismertté vált Sírni, sírni, sírni c. főnévi igenevek és ragrímek sorakoznak egymás után, a vers mélységét, „a vigasztalan bánat tompa egyhangúságát” hangsúlyozva.
[Adynak] „Olyannak kellett lennie, amilyen volt, hogy versei megszülethessenek – írja Schöpflin Aladár. – A művészethez, hogy magas fokokat érhessen el, éppúgy kell a rossz, mint a jó. A jó egyedül édeskéssé és banálissá válhatik, alkoholmentes itallá, a rossz adja hozzá a csábítás szépségét, az íz csípősségét, az emberség teljességét, a végső hitelt, a szépség igazi mámorát.”
Ady Endre, akinek nagyszabású lírája forradalmasította a 20. század magyar költészetét 1877. november 22-én született Érmindszenten és 1919. január 27-én halt meg Budapesten.
ADY ENDRE: SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI
Várni, ha éjfélt üt az óra
Egy közeledő koporsóra.
Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngettyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.
Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.
Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.
Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.
Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.
Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.
Tagadni multat mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.
Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.
Testamentumot, szörnyűt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.
(1906. november 14.)