Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, / taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.” Ezen a héten az 51 éve elhunyt Áprily Lajos meghatóan szép versét ajánljuk.
Kérés az öregséghez, kérés a mindenkiben megbúvó félelem ellen, a sokszor látható ellentmondásos változások ellen, a feleslegessé, teherré válás ellen… kérés az öregség ellen.
„Ebben a szinte testi élvezettel mondható költészetben nincs olyan érzés – írja Hegedüs Géza -, amelyet bármelyik egészséges ösztönvilágú, lénye egészével tisztességes ember ne érezhetne; nincs olyan gondolat, amelyet egy valamelyest művelt európai ember ne gondolhatna; nincs benne se eszmei, se formai újdonság — és mégis a szenzáció élményét adja az olvasónak, és nagy hatások keltésének lehetőségét a versmondónak.”
Ezen a héten az 1887. november 14-én Jékely Lajos néven született és 51 éve, 1967. augusztus 6-án elhunyt Áprily Lajos gyönyörű versét ajánljuk.
ÁPRILY LAJOS: KÉRÉS AZ ÖREGSÉGHEZ
Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.
Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.
Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.
A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.
Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.
Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.
Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,
a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.
