„Óh, én édes hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paizsát, / Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, / Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!” Ezen a héten a 470 éve született Balassi Bálint költeményét ajánljuk.
Balassi Bálint kalandregénybe illő élete egyszersmind egy páratlanul gazdag, jelentős költői pályának is foglalata. Mindössze negyven évet élt Balassi Bálint a magyar nyelvű reneszánsz szerelmi líra megteremtője, a nyelv és a versforma bravúros művésze volt.
Életében nem jelentek meg saját művei nyomtatásban; versgyűjteménye és Szép magyar komédiája kéziratos másolatban maradt ránk. Ennek oka feltehetően a szerelmi téma, melyet a korabeli Magyarországon erkölcstelennek, „fajtalannak” tartottak.
Verseiben nem az egyrímű strófaszerkezetet használta, hanem a róla elnevezett kilencsoros Balassi-strófát, a magyar ütemhangsúlyos verselés egyik nevezetes formáját, amelynek megalkotását a kor tánczenéi ihlették. Életműve az eltelt csaknem fél évezred próbáját is kiállta, gazdag szókincse és képvilága ma is gyönyörködtet.
Balassi Bálint 1594. május 30-án Esztergom alatt puskagolyó ejtett rajta halálos sebet, mindössze negyvenedik életévében volt.
BALASSI BÁLINT: [HATVANHATODIK]
VALEDICIT PATRIAE, ANICIS IISQUE
OMNIBUS QUAE HABUIT CARISSIMA
ad notam: „Minden állat dicsér, Úr Isten tégedet” etc.
1
Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!
2
Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokot veti,
Istennek ajánlva légyetek immár ti!
3
Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!
4
Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katonatalálmány, újforma ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frissesség,
Éntűlem s Istentűl légyen már békesség!
5
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemről nevem!
6
Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,
Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,
Légyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!
7
Igaz atyámfia s meghitt jóbarátim,
Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,
Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!
8
Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
Isten s jó szerelem maradjon véletek!
9
Sőt te is, óh, én szerelmes ellenségem,
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
Ki érdemem – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
10
Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,
Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.
