Vers a hétre – Romhányi József: A téma

„És szólt álnok bájjal: – Tollad ó be ékes, / hogy madárkirály légy, régen esedékes! / És a neved, „Holló”, oly olvadó-omló. / Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.” Ezen a héten a 41 éve elhunyt Romhányi József versét ajánljuk.

Hazánkban mindenki ismeri a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki, a Dr. Bubó, no meg a Macskák című musical magyar szövegét. A zseniális Romhányi József intelligens, rövid, éleslátó humorral vegyített, groteszk versei a magyar nyelv játékosságára hívják fel a figyelmet. Költeményeit bájos, könnyed, intelligens humor lengte át, egyaránt szórakoztatóan a gyermekek és a felnőttek számára. Bravúros verselési technikával szó- és rímjátékok ezreivel tűzdelte tele műveit.

Romhányi József 1921. március 8-án Nagytétényben született és 1983. május 7-én Budapesten hunyt el.

ROMHÁNYI JÓZSEF: A TÉMA

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved, „Holló”, oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.