Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Csoóri Sándor: Fúj, fúj a szél című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Vers a hétre – Csoóri Sándor: Fúj, fúj a szél

Szerző: / 2023. január 30. hétfő / Kultúra, Irodalom   

„Fúj, fúj a szél s tánc közben azt üvölti / »Nézzetek rám, ilyenkor élek én, / zene vagyok, himnusz és suhanó szív / amely boldogan hagyja el a testet.«” Ezen a héten ünnepelné 93. születésnapját Csoóri Sándor, az ő megrázóan szép versét ajánljuk.

Költő? Szociográfus? Publicista? Esszéíró? Prózaíró? Filmíró? Politikus? Szerkesztő? Közügyekben loholó önkéntes? Csoóri Sándor mindegyik volt együtt.

„Akkor értettem meg igazán, hogy milyen komoly cselekvés lehet maga a beszéd is, amikor egy szelíd dombvidékről a gondolkodás magas csúcsáig jutunk el. Az írással ugyanígy vagyok. Ez nem annak a kérdése, hogy melyik műfaj áll közelebb hozzám, hanem a gondolaté” – fogalmazott az alkotó, aki hangsúlyozta, hogy „nemzeti önképünkhöz minden órában nélkülözhetetlen volna a költészet”.

A Bárka 2010-ben közölte a Fúj, fúj a szél című verset, melyben a költő egyszerre szembesít a szabadság boldogságának érzetével és az el nem érhető végtelenséggel.

Csoóri Sándor költő, prózaíró, újságíró, forgatókönyvíró, politikus 1930. február 3-án született Zámolyban és 2016. szeptember 12-én hunyt el a Pest megyei Ürömben.

 

CSOÓRI SÁNDOR: FÚJ, FÚJ A SZÉL

Fúj, fúj a szél, végig az utcán.
Fúj, fúj a szél, végig a városon.
Fölhajigálja még a vigasztalan szemetet is
a nyitva felejtett csillagokba.

Szép, újvilág! Földkörüli útra indul
a rongy, a selyem, a madzag, a kalap
s a nyári szerelmek titkos levéltára
ajtóstól, mindenestől.

Fúj, fúj a szél s tánc közben azt üvölti
„Nézzetek rám, ilyenkor élek én,
zene vagyok, himnusz és suhanó szív
amely boldogan hagyja el a testet.”

Kinek üzen? Nekem a ballagónak?
Nekem, aki a Földet többször is megkerülte
és körömmel kaparta meg a Holdat
vérzik-e még vagy örökre halott?

Fúj, fúj a szél s van, akit fölkap,
s viszi magával, mint sas a csibét;
sikoltásából ismerem föl a hajdani lányt
aki meztelenül mosta haját egy vízesés alatt.

Köszönöm szél, te gyakran csodát művelsz
velem: cserében minden hajszálam a tied.
Még a temetőt is elfújod tőlem messzire
ameddig el se látok, hiába süt a Nap.
(Megjelent a Bárka 2010/1. számában)

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek