„Mert jó élni, e gyermeki hittel / így fordulok én is a fény felé,” Ezen a héten a 84 éve született Csukás István tavaszköszöntő versét ajánljuk.
Csukás István főként gyermek- és ifjúsági műveiről ismert, azonban nem csupán meseíróként alkotott maradandót és halhatatlant, de költőként is igen jelentős életművet tudhat magáénak, sajnos utóbbit azonban sokkal kevesebben ismerik.
Első önálló verseskötete Elmondani adj erőt címmel 1962-ben jelent meg, ezt hamarosan követte az Előszó a szerelemhez 1965-ben és három évvel később a Koromcsillag. Érdeklődése az 1960-as évek végétől fordult a gyermekirodalom felé.
Legyen szó meséről, regényről vagy versről, Csukás a világ szépségeire, csodáira rácsodálkozó szerzőként a szeretet hangján szólalt meg.
„S máris azt forgatom a fejemben, hogy könnyíthetném meg tehetséged útját, mivel lehetnék segítségedre abban, amit el akarsz érni… – írta róla Illyés Gyula, így folytatva –: Örülök, hogy ilyen életkorral, ilyen múlttal ennyire vitted.”
Csukás István Kossuth- és Prima Primissima díjas író, költő 1936. április 2-án született Kisújszálláson és 2020. február 24-én hunyt el Budapesten.
CSUKÁS ISTVÁN: TAVASZI VERS
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
