„nem muszáj a szavak szárnyán / rögtön a plafonig szállni / kulturáltabb dolog egymást körbe- / körbe-laudálni” Ezen a héten 55 éve született Erdős Virág versét ajánljuk.
Erdős Virág nem unatkozik, nem untat másokat, ha úgy érzi témára van szükség saját maga vállalkozik, és ír: „jó kis téma ez, amiről / ma este itt szó van, / de szerintem most már inkább / beszélgessünk: rólam.”
Erdős Virág „könnyei” kiapadhatatlanok, ahogy a kötet ajánlója is írja. A kortárs magyar irodalom egyik kritikusságáról ismert alakja a „könnyei” című verseskötetében úgy tetszik önzőn saját magát mutatja be. Úgy tetszik, mert sokkal inkább, közhelyes szófordulattal élve a körülöttünk lévő világ visszásságaira, szociális, intellektuális hiányosságaira mutat rá: „ég a város. / előbb utóbb / porig ég a ház is. / mély csend lőn, mint / szokott aztán berobban a gáz is”.
Erdős Virág fontosabb díjai: Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1999), Szép Ernő-jutalom (2006), József Attila-díj (2010), Szabó Magda–Szobotka Tibor-emlékdíj (2013), Budapestért-díj (2020)
Erdős Virág József Attila-díjas író, költő, drámaíró 1968-ban született Budapesten.
ERDŐS VIRÁG: TŰZ, TŰZ, AVAGY ÉN ÉS A KÁNONŰ
jó kis téma ez, amiről
ma este itt szó van,
de szerintem most már inkább
beszélgessünk: rólam.
kezdetben? csak szó szó szó –
és némi toldalék:
rettentő
sötét-és-semmi
voltak: én valék.
egy „írogató nő”.
ergó: egy elcseszett alak.
a belek alagútjain fruszt-
rálódó salak
egy jól el-rejtett kijárat, egy
textuális vágy,
egy süket-néma há, egy kisebb-
fajta kóka tárgy
se alföld, se tiszatáj
csak: vér és takony,
az elte bétéká magyar és
esztétika szakon
lófasírtban
nyargalászó tüzes paripa,
diplomamunkába búvó
rendszerkritika
tiszteltetem innen is a
jó tanári kart: nem hogy
eltanácsolt volna:
még csak le se szart.
x
mígnem egyszer…
…hol? és mikor?
örökké és bárhol.
lehulltam egy dunántúli
kis mandulafáról
se dobok se trombiták, csak
egy kiss erzsi szólt,
végül is: elég
különös nyár éjszaka volt…
másnap reggel új emberként
szippantgattam, és –
benne volt a levegőben:
leközölt az és
anyám szerint mondjuk ebben
nem volt semmi meglepő
ő már tudta lesz ebből még
holmi is, sőt: magvető
holmi nem lett. – jelzem, pedig
türelmesen vártam,
jöttem-mentem föl-alá a
napsütötte sávban
számoltam a derű
szörnyű óráit naphosszat,
most már persze tudom: néha
szabad írni rosszat
x
jót viszont – rohadt nehéz.
hogyha nem megy, ne csodáld.
élvezd inkább a könyvvásárt
záró gála-vacsorát
nem muszáj a szavak szárnyán
rögtön a plafonig szállni
kulturáltabb dolog egymást körbe-
körbe-laudálni
észrevételed van? ugyan!
ne legyél már olyan lányos
ha egy picit igyekszel még lehetsz fő-
díj-várományos
add tovább a mikrofont és
ne húzd a szád – ez a dolgod. ha
szerencséd van egy tag már
megírta a nekrológod.
tudod! egyszer el kell válni.
ne váljunk el haraggal!
csak vicc volt, hogy innen bármit
elvihetsz majd magaddal…
utánad? a vízözön.
s egy másik elme álma.
(úristen: mi van, ha mégis
motívum a bálna??)
x
ég a város.
előbb utóbb
porig ég a ház is.
mély csend lőn, mint
szokott aztán berobban a gáz is
kereplőként űzöm körbe
magamat – mit bánom,
hogy befogad vagy
kitaszít az a kibaszott kánon
se a lap, se
az idő már
nem telik, csak
fogy:
most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy.
