„Jaj, fiú, jaj a bánat, / Hullám viszi paripámat!” Noha verseit már országszerte ismerték, nyomtatásban alig jelent meg tőle valami; úgy vélte: a verset szavalni kell. Ezen a héten Federico García Lorca költészetével ünnepeljük a Költészet világnapját.
Első irodalmi munkája 1917-ben jelent meg a Boletin del Centro Artistico de Granada című lapban, majd egy év múlva kiadták első, prózai írásokat tartalmazó Impresszió és tájak című kötetét, amelyet egy kasztíliai utazás ihletett. 1919-ben a Madridi Egyetemre került, tagja lett a residencia de estudiantesnek (a hallgatók
kollégiumának), amely ebben az időben a főváros kulturális központja volt. Itt kötött barátságot nemzedékének számos ismert művészével: köztük volt a festő Salvador Dalí, a filmrendező Luis Bunuel és a költő Rafael Alberti. A residencián eltöltött első két év után Lorca nevét és verseit már országszerte ismerték, bár nyomtatásban alig jelent meg tőle valami. Ennek legfőbb oka hitvallása volt, miszerint a nyomtatott vers halott, a verset szavalni kell, amint ezt felolvasóestjein ő maga is tette.
Ezen a héten, március 21-én ünnepeljük a Költészet világnapját, melynek fő célja, hogy a költészet, a versek által is támogassák a nyelvi különbségeket, esélyt adva a veszélyeztetett nyelveknek, hogy azok saját közösségükön belül a hangjukat hallathassák.
Federico García Lorca: Andalúz tengerészek éji dala
Cádiztól le Gibraltárig
Jó kis út az éjben!
Tenger háta sóhajomról
Megismeri léptem.
Jaj, te lányka, lányka,
Malagában mennyi, mennyi bárka!
Cádiztól le Sevilláig
Citromfák a szélben.
Citromerdő sóhajomról
Tudja visszatértem.
Jaj, te lányka, lányka,
Malagában mennyi, mennyi bárka!
Sevillától Carmonáig
Nincs egyetlen kés sem.
Vág a félhold, száll a szél
Sebzetten az égen.
Jaj, fiú, jaj a bánat,
Hullám viszi paripámat!
Holt sópárlók partja mellett
Elfeledlek, elfeledlek.
Aki szívet akar éppen,
Faggasa a feledésem.
Jaj, fiú, jaj a bánat,
Hullám viszi paripámat!
Cádiz, elborít a tenger,
Ne gázolj be mélyen.
Föl, Sevilla, meg ne fulladj
A folyó vizében.
Jaj, te lányka!
Jaj, fiú!
Jó kis út az éjben!
Száz hajó a kikötőben,
Hideg szél a téren.
(Ford.: Nemes Nagy Ágnes)
