“Sugárzó isteni szellők / éringetnek titeket: szent / húrokon így művésznő / ujja ha játszik.” Ezen a héten Johann Christian Friedrich Hölderlin gyönyörű vallomását ajánljuk.
1770. március 20-án született Lauffenben Johann Christian Friedrich Hölderlin német költő, a modern líra sokáig elfeledett előfutára. Hölderlin 1794-től Schiller hatására ünnepelte a francia forradalom új világát, himnuszokat írt a szabadsághoz, az emberiséghez, a harmóniához és a természethez. Szakításban végződő szerelmi tragédiája egész életére nyomot hagyott. Hölderlinnek életében kevés elismerés jutott; világirodalmi rangját nehezen vívta ki, azonban ma az egyik legkiválóbb német költőként emlegetjük. Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnokában így ír róla, illetve egyik legismertebb költeményéről:
“Versei Schillernek is tetszettek, a jó barát Hegel pedig azonnal felismerte benne a jelentékeny költőt. Szélesebb olvasói körökhöz azonban sokáig nem jutott el. Goethe ugyan olvasott tőle egyet-mást, de neki egy pillanatig se tetszett. Egyoldalú, egyhangú, az ókoriakat utánzó próbálkozónak mondotta. Igaz, Hölderlin se kedvelte Goethét, hidegnek, száraznak tartotta. – Ebben a korszakban azonban néhány költeménye itt-ott megjelent. És e rövid néhány év alatt megírta első igazi remekművét, a „Hüperión”-t. – Különös műfajú epikus mű ez. Nem a jelenben játszódik, de nem is az ókori görögség világában, nem is a mitológiában, hanem időtlenül is, jelenben is, történelmi múltban is, mondavilágban is. És nagyon áttételesen önéletrajz is. Hüperión tulajdonképpen ő maga.”
JOHANN CHRISTIAN FRIEDRICH HÖLDERLIN: HÜPERIÓN SORSDALA
Fönt jártok ti a fény
puha földjén, boldog Géniuszok!
Sugárzó isteni szellők
éringetnek titeket: szent
húrokon így művésznő
ujja ha játszik.
Sorstalan, így, alvó csecsemőként
lélegeznek az égiek;
szűzi-szerényen,
bimbón őrzik:
múlhatatlan
virul ott a szellem,
boldog szemeikből
pillant csöndes,
tiszta öröklét.
Nékünk más adatott. Ne lehessen
nyugvásunk helye.
Tűnnek, buknak
a szenvedők,
vakon, egy
óráról a másra, mint
a víz verődik
kőről kőre,
éveken át a bizonytalanba.
(Fordította: Tandori Dezső)
