„Rétifarkas, ügetek, ügetek, / a világ hóval tele. / Varjú repűl a nyír felett, / és sehol nyúl, sehol őzike.” Ezen a héten a 141 éve született Hermann Hesse híres versét ajánljuk.
„De azért jobban szeretném, ha sokan észrevennék, hogy a pusztai farkas története egy betegséget és krízist mutat be ugyan, ez azonban nem a halálhoz, a pusztuláshoz, hanem ellenkezőleg a gyógyuláshoz vezet.” – írja Hesse A pusztai farkas (Der Steppenwolf) című könyvében bevezetőjében. A Szabó Lőrinc által lefordított Rétifarkas (Der Steppenwolf) című verset hasonló szemlélettel érdemes olvasni. Hesse senkit nem kíván téves útra vezetni, a boldogság utáni vágy, magány, kivetettség és otthontalanság az öntörvényűséggel és a szabadsággal áll szemben. Melyik a felvett álarc? Melyik mutatja meg a kíméletlen igazságot?
Az élete nagy részét Svájcban töltő Hermann Hesse író és költő hatalmas mennyiségű életművet hagyott hátra. Nem csoda, hogy ma a Grimm-fivérek után a második legolvasottabb német nyelven publikáló szerzőként tartják számon a maga másfél millió példányban eladott köteteivel.
Hermann Hesse 141 éve, 1877. július 2-án született Németországban és 1962. augusztus 9-én hunyt el Svájcban.
HERMANN HESSE: RÉTIFARKAS
Rétifarkas, ügetek, ügetek,
a világ hóval tele.
Varjú repűl a nyír felett,
és sehol nyúl, sehol őzike.
Szerelmes vagyok az őzikékbe;
jönne csak egy!
Nincs a világon édesebb,
mint ha enyhűl pracli s fog éhe.
Hogy becéznélek, drágica!
Finom combodba falna az éhem,
piros vér lenne gyönyörüségem,
majd bőgnék egész éjszaka.
Sőt egy nyuszi is áldás lehetne:
be édes ilyenkor a hús, a meleg –
De hát, jaj, minden odalett
amitől derűl sorsomnak a kedve?!
Farkam szürkűl már és kopott,
jó látásom ködösre fordúlt,
szeretett nőm több éve elhúnyt,
ügetek hát, s őzeket álmodok,
ügetek, s nyulak vágyképe köröttem,
süvölt a szél a téli ködben,
torkom tüzét hó borogatja,
viszem árva lelkem a pokolba.
(Fordító: Szabó Lőrinc)
