„Az utcán várj meg, jöjj elém s szeress, / Kocsimba kéredzkedj föl és szeress,” Ezen a héten az idén 145 éve született Ignotust, a Nyugat első főszerkesztőjét ünnepelve egy érzelmekkel teli gyönyörű verset ajánlunk mindenki figyelmébe.
Költő, publicista, kritikus, tárcaíró, az irodalmi élet első vonalában dolgozott, mint egyike a legkiválóbbaknak. Ignotus Hugó 1869. november 2-án született (házassági anyakönyvi bejegyzései alapján november 17-én) egy német nyelvű pesti zsidó családban, eredeti neve Veigelsberg Hugó volt. Műveltsége enciklopédikus természetű s terjedelme magasan felette állt a korabeli írók műveltségi átlagának. Az irodalom iránti érdeklődését tovább adta fiának, Ignotus Pálnak, aki szintén irodalmár szerkesztő, író volt, a Szép Szó című folyóirat alapítója.
Mint költő nem volt termékeny, egész költői munkássága belefér egy nem is nagy kötetbe. Verseiben kitűnik intellektuális énje, finoman csiszolva a gondolkodó, művelt ember érzésvilágát fejezte ki. Ki gondolná, hogy a Nyugat komoly szerkesztője fő témájául a szerelmet, az erotikát választotta? „Hogy én szeretlek-e, azt ne keresd, / Itt van urad s parancsolód: szeresd!” Ignotusnál a szerelem érzéki felhevülés, testi igény, bódulat; nem foglalkozik az ábrándokkal, a vágyakkal – a jelenben él, és azt szeretné boldogan megélni.
IGNOTUS: KOCSIZÓ
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess ki mást, de engemet szeress,
Hogy én szeretlek-e, azt ne keresd,
Itt van urad s parancsolód: szeresd!
Szeress, szeress,
Csakis engem szeress.
Az utcán várj meg, jöjj elém s szeress,
Kocsimba kéredzkedj föl és szeress,
Gyereksziveddel, kis madáreszeddel,
Egérfogaddal, kis macskakezeddel
Szeress, szeress,
Csakis engem szeress.
Álmodban velem álmodj és szeress,
Keltedben velem ébredj és szeress,
Éltemben nekem élj csak és szeress,
Holtomban halj utánam és szeress –
Szeress, szeress,
Csakis engem szeress.
(1909)
