„Látod, az égen hány kék máz van? / Látod a Holdat a fénycsapdában? / Harminc éve az égbolt más volt: / pajtában ragyogó szem a Hold.” Ezen a héten a 48 éve született Jónás Tamás versét ajánljuk.
„Mindaz, amit el tudok mondani magamról, úgy érzem, nem lényeges. Pedig tudom, hogy az. Szeretném azt hinni, hogy időtlenségben és ténytelenségben élek, nem ott, ahol a dolgok történnek. Van ugyan pár dolog, amit lényegesnek mondhatnánk, de azokat képtelenség leírni.”
Hogy mi jellemzi Jónás Tamás költészetét? Őszinteség. Olyan nyílt őszinteség, amely nem foglalkozik mások érzékenységével, ki nem mondott gondolataival.
„Igazi költészet: kíméletlen számvetés a múló idővel. A versekben megszólaló hang tudja, mit jelent a veszteség, de a veszteségekből makacsul építeni próbál: ha mást nem, hát szép verseket” – olvashatjuk Jónás Tamás Törzs című kötetének ajánlójában.
Jónás Tamás költő, író 1973. március 14-én született Ózdon.
JÓNÁS TAMÁS: RÉGI TAVASZI ÉN
Látod, az égen hány kék máz van?
Látod a Holdat a fénycsapdában?
Harminc éve az égbolt más volt:
pajtában ragyogó szem a Hold.
Lódobogások a déli harangok,
enyhe lökések a lusta szelek.
Villanydrót pengette a hangot
kátrányhólyagos utca felett.
Sapkákkal labdáztak a srácok,
padra csücsültek a házak előtt
bácsik, nénik, a csitri virágok,
s vén fákat maszatolt be a zöld.
Villamosok csöngetnek az égen,
messzire szöknek a fémrepülők.
Én vagyok itt, aki, csak, mint régen,
hangyát nézni a földre ülök.
