„Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, / de gondold jól meg, / bántana, ha azután sokáig elkerülnél.” Előre látta sorsát? Ismerte annyira önmagát, hogy felkészítse, figyelmeztesse a világot érzékenységére, szeretetigényére? Ezen a héten József Attila gyönyörű versét ajánljuk.
József Attila jelentőségét és költői nagyságát éppúgy nem szokás kétségbe vonni, mint Adyét. József Attila zseninek érezte magát. E szempontból kitűnik már fiatalkori verseiben is a lángelme öntudata és a külső elismerés követelése – érzelmi és anyagi támogatás szintjén egyaránt. Ugyanakkor a zseni öntudata megkívánja az elsőbbség, az első hely rangját minden szinten.
„Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, / de gondold jól meg, / bántana, ha azután sokáig elkerülnél.” – merülnek elő a költő múltjából az 1926-os Kopogtatás nélkül záró sorai, mint valami figyelmeztetés, szinte az előre sejtetve a jövőben előforduló megbántottságát. József Attila élettörténetében kikerülhetetlen mozzanat többek között a kettős árvaság, a lelenc-lét, a szeretethiány, a párkapcsolatok kudarca, az öngyilkossági kísérletek, a személyiségzavar és a pszichoanalízissel való kapcsolatának kérdései, és az anyagi bizonytalanság.
Mintha feltenné a kérdést: megszoksz vagy megszöksz? A költő Kopogtatás nélkül című versének minden sorából árad, hogy a könyv, a vers, a költészet mindent jelent számára, és egész életét betölti. Ezen a héten a 77 éve, 1937. december 3-án elhunyt József Attilára és költészetére emlékezünk.
JÓZSEF ATTILA: KOPOGTATÁS NÉLKÜL
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
(1926. április)
