„Aktoraid: Petőfi, Jókai, / Vasvári, Táncsics és a korai / Tavaszi mámor sok nagy ifja még,” A magyar szabadság egyik szimbóluma,1848. március 15-ére emlékezve Juhász Gyula érzelemdús versét ajánljuk.
A humanista Juhász Gyula nem tudott következetesen gondolkodni a történelmi változásokkal kapcsolatban. Az érzelmek és az erőszakellenesség vezették őt egész életében, így mégsem meglepő, hogy a Nyugat nagy költői közül végül ő hitt a legjelentősebben az októberi forradalom eszméiben, és az 1848-as forradalom is egyfajta megdicsőült, fennséges ünneppé vált számára. „A magyar demokrácia legszebb ünnepe virradt ma ránk, az ifjúság és szabadság, a tavaszi lelkesedés napja: március idusa. Véres háborúk és véres forradalmak évadján jólesik emlékeznünk – az egyetlen szép, mert vértelen forradalom nemzeti ünnepére. Mint egy gyönyörű álom, amely a kikelet és a fiatalság tiszta mámorából fakadt: úgy tűnik ma nekünk ez a régi, dalzáporos tavaszi nap.”
JUHÁSZ GYULA: 48 MÁRCIUS 15.
Ó régi szép est… tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.
Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen – ó büszkeség! –
A gondolatszabadság született.
Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,
Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt…
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?
(1924)
