„A tavaszesti égen fölragyognak / A barna felhők közt víg csillagok:” Ezen a héten az idén 139 éve született és 85 éve elhunyt Juhász Gyula megindítóan szép vallomását ajánljuk.
Juhász Gyula életének nagy részét szerelmi csalódásai, vonzalmainak elutasításai alakították. Hatalmas érzelmi élete megmutatja, hogy a költők éppen olyan esendők és gyarlók emberi kapcsolataikban, mint a közönséges halandók, de a vonzásterükben élő nőknek különleges szerepet tudnak biztosítani idegrendszerük hihetetlen érzékenységű reakcióival. Juhász olyan tulajdonságokkal ruházta fel a „kiválasztott” nőket, amelyekkel azok nem biztos, vagy egyáltalán nem éltek. Reménytelen szerelmi sóvárgásában a szerelmes versek gyöngyszemeit alkotta. S bár tudjuk, Juhásznak volt egy vidámabb, jó humorral áldott oldala, a visszautasítások nyomot hagytak melankolikus énjére.
Juhász Gyula Annája maga az éteri élmény. Szőkesége örök szimbóluma maradt Juhász költészetének, s mesebeli tündérré varázsolt egy meglehetősen átlagos, kétes hírű asszonyt: „Bús álmaim estéjén szőkeséged / Föltündökölt. / Föltündökölt s jóéjszakát üzent.”
Juhász Gyula 139 éve, 1883. április 4-én született és 85 éve, 1937. április 6-án hunyt el.
JUHÁSZ GYULA: ESTI FÉNYEK
A tavaszesti égen fölragyognak
A barna felhők közt víg csillagok:
Zord életem estéjén fölcsillan ma
A vágyam még,
A vágyam, mely már rég elhamvadott.
A tavaszesti rónán messze égnek
A barna árnyban víg pásztortüzek:
Bús álmaim estéjén szőkeséged
Föltündökölt.
Föltündökölt s jóéjszakát üzent.
