Karinthy Frigyes bizonyára a 20. század legeredetibb tehetségek egyike. Természetének nyugtalansága nem engedte, hogy teljes értékét feltáró, nagyarányú művekben foglalja össze, amit a világnak mondani tudott. Pedig lírája épp oly derengő, mint prózája: hatása maradéktalan.
Karinthy Frigyes első sikereit az Így írtok ti című gyűjteménnyel aratta. Ezekben az iróniával díszített kis tréfákban sorra vette a kortárs írókat és költőket, a hangutánzás kivételes képességével másolta le stílusuk és képeik modorosságát. Máig tartó, óriási hatást ért el velük, országszerte olvasták, mondogatták ezeket a kaján írásokat, sokan abban a hiszemben, hogy az eredeti műveket olvassák.
A közönség, az újságok, a könyvkiadók humort követeltek Karinthytól, és a tollából élő író nem engedhette meg magának az elzárkózást. Tömegesen írta a humoreszkeket, melyek közül nem mind remekmű, némelyen érződik az erőltetett, akarni vágyás. Mégis, minden írásán átsüt: számára a humor nem üres bohóckodás az olvasó nevettetésére, hanem mélyebb tartalommal bír, sőt nem egyszer mély értelmű.
A komikus külső alatt majd mindig ott van az emberi szenvedés és az író részvéte: Karinthy fedezte fel az emberi szenvedés keserű komikumát: „De messze, messze, de régi, de mély – / Hogy sír! Mi az?” Alapvetően nem volt lírai természet, ritkán engedte meg, hogy saját magából mutasson meg valamit az olvasónak, hogy lelkét, sebeit és örömeit kitárja, ez is magyarázhatja, hogy lírája háttérbe szorult. Ezen a héten Derengés című versével Karinthy Frigyes születését ünnepeljük.
Karinthy Frigyes: Derengés
Vak voltam – látom a szemed
Süket voltam – hallom a hangod
Néma voltam – gügyögni kezdek,
Légy csendben, hallod?
Hallod? Torkomba zümmög
Elnyújtott, furcsa, vádoló panasz:
De messze, messze, de régi, de mély –
Hogy sír! Mi az?
Asszonyt igéző férfi búg,
Vagy ölbekúszó, gyönge gyermek?
Anyám, nem jó volt. Szülj meg újra.
Rossz voltam. Verj meg.
