„Bizonyára este lesz akkor / s te ott állsz előttem / a csillagok fényében.” Ezen a héten a szerelemre és a szeretetre gondolva a magyar avantgárd legismertebb művészének, Kassák Lajosnak a versét ajánljuk.
Kassákot olvasni egyet jelent az átlényegüléssel, a borzongással, Schöpflin Aladár így ír a Nyugatban kollégájáról:
„Kassák pályája nagyobb részében a társadalmi igazságtalanság terhe alatt roskadozó és lázadozó ember szemével látta a világot. Ez a magatartás természetszerűen adódott az ő saját helyzetéből, élményeiből és nemcsak emberileg volt jogosult és szép kiállás azokért, akiket sorstársainak érzett, hanem irodalmilag is bő anyagot adott számára. Feltárta előttünk, akik munkáját figyelemmel kísértük, a munkás-ember és általában a proletár-ember élet-stílusának, mozgásának, lelki reakcióinak olyan területeit, a társadalmi és lélektani viszonylatok olyan lehetőségeit, amelyek okvetlenül szükségesek voltak a mai magyar társadalom képének teljességéhez.”
Csakhogy Kassák nemcsak nagy újító, nemcsak eredeti stiliszta, de igazi nagy költő Hegedűs Gyula megfogalmazása szerint: „a haladás, az emberségesség, a pátosz és a szelíd érzelmek lenyűgöző kifejezője (mellékesen a legnagyobb magyar szerelmi lírikusok közé is tartozik).”
KASSÁK LAJOS: A SZERELEM VONZÁSÁBAN
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón sodródik alattam a víz
és megugatja árnyékom.
Visszanézek a földre hol összesöpörték a múltam
és szemétre vetették.
Pénzem jobb ruháim őrangyalom is odaveszett.
Elindulok hát pucéran
üres zsebekkel
lesoványodott testtel.
De rendületlenül hiszem hogy megérkezem hozzád.
Bizonyára este lesz akkor
s te ott állsz előttem
a csillagok fényében.
