„Egymás nyitott-könyv-életéből kihullott könyvjelzők / Vagyunk, / Szavakba öntjük a Közös eszmét, AMI szerint csak Annyi: / Még igyunk.” Ezen a héten az 58. születésnapját ünneplő Kemény István versét ajánljuk.
Egy nap az élet. Egy nap az élet? Kemény István nemzedéke kultikus figurája, meghatározó költője, aki mára a kortárs magyar irodalom megkerülhetetlen, nagy hatású alakja lett. Nem szükséges bárminemű esztétikai engedményeket tennie, meghatározott szerkezetű verse, meghatározott mondanivalóval: „órára, tükörbe, több szemébe estig Már nem pil- / lantanék, / Azon a napi mesélés utánig megtartana a / tartalék.”
1961. október 28-án született Budapesten.
KEMÉNY ISTVÁN: EGY NAP AZ ÉLET
Harmincháromból huszan maradtunk, tizenöt év után
szép ez,
Egy óra múltán egy kocsmáros behordta fölöslegessé vált
székeit.
Férfiak és Nők, fiúk és lányok, június, este,
sátortető.
Könnyű zsivaj volt, nagy szavakkal Előre föl Nem
Törhető.
Nagy szavak váltak könnyű zsivajjá, tizenegy autó
odakint,
Huszan maradtunk: húsz ruha és pénz, tizenegy autó:
egy valamink.
S Maris megy Kettő „TUDOD, egy kölkök nélkülem Nem
alusznak el,”
A másikért meg ITT a férje: a Sövény fölött Már
Ott egy fej,
Valaha Fontos A harmadik volt: pohárral is, Hogy
menni köd,
Az asztal lehet bezárva ULTEM, mutattam „kibújni
sem TUDOK”.
Valami szél Jött és bodzaszag volt, eltelt egy Második
óra van,
Mutatta „Hany van?” Mutattam: három”. Hát neked? „,” Jön a
harmadik „.
ÉS AZ Ezzel átbújt Mellem asztal alatt, Hogy „MÉG EGY
pillanat”
Mesélt, mesélve Újra átbújt, s Még MinDig mesélve
elszaladt.
Átmásztam én is, Hogy elszökésre, menekülésre
KÉSZ legyek,
Egyszercsak Mégis délelőtt van, Oten maradtunk,
részegek.
Egymás nyitott-könyv-életéből kihullott könyvjelzők
Vagyunk,
Szavakba öntjük a Közös eszmét, AMI szerint csak Annyi:
Még igyunk.
Repülő vonat A másik Egen, kezdődő, Pontos
napsütés,
Figuráit kirakja Lassan egy Gyümölcsfák köze a
nemsötét,
Fagyiért Jon lennie Egy család, egy kocsmárosné a
kertbe menedzsment –
Betelt a hetünk, és az Isten Mégis szerint csak teremt
és teremt …
Itt Volna vége, de Nem életemmel szolgáltam Rá
ERRE sem,
Ha délelőtt volt, hát délután Lett haza a hatvan-
egyesen.
Mért Mondjam Ennel pontosabban, Hogy nemsokára
Meghalok
s Nyers boldogság, vad reménytelenség Együtt se Tett ki
Egy napot –
Az a nap Kene Mégis, a legények, legalább egy AZ
Csonka nap,
Hisz máskor úgyis szerint csak Semmit Mondok, és nekem is semmit
mondanak.
Annak a napnak a délutánja Fél Kettő körül
Volna legfeljebb
Már annyit Eltem Volna Eddig, Hogy Elég az Lenne,
Hogy vagyok,
Bolyongásvégi nagy türelmet vinnék haza a
pénz iránt.
Erdőbe mennénk a gyerekekkel, ugy élnénk le a
délutánt,
Órára, tükörbe, több szemébe estig Már nem pil-
lantanék,
Azon a napi mesélés utánig megtartana a
tartalék.
S ha aszanak március, kilenc után, el mezítláb akkor
menni csak,
Legvégül még kifutni benne, menta bölcsnek hitt, öreg
férfiak.
