„Vándor Remény csapongva jár, / Örömre hív, de búra vár; / Távolra mint hajnal pirúl, / Közel sötét éjként borúl.” Ezen a héten a 232 éve született Kölcsey Ferenc versét ajánljuk.
Kölcsey Ferenc nevét mindenki ismeri hazánkban, a magyar reformkor egyik legjelentősebb költője és politikusa, nemzeti Himnuszunk szerzője volt. A magyar romantika korszakában Kölcsey egyszerre volt közéleti költő, tanár és tudós, a magyar irodalmi kritika egyik előkészítője és az irodalmi élet egyik legjelesebb képviselője.
1823. január 22-én tisztázta le Hymnus című költeményét, amely az Auróra című folyóiratban jelent meg 1829-ben, a cenzúra miatt A magyar nép zivataros századaiból alcímmel. Ez idő alatt több költeményt is írt, melyek nem kizárólag a magyar népről szólnak – személyes élményeit, szenvedélyes érzelmeit örökítette meg.
Kölcsey Ferenc 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren és 1838. augusztus 23-án Szatmárcsekén.
KÖLCSEY FERENC: VÁNDOR REMÉNY…
Vándor Remény csapongva jár,
Örömre hív, de búra vár;
Távolra mint hajnal pirúl,
Közel sötét éjként borúl.
Tenéked, ó bús Szerelem,
E rózsabimbót szentelem;
Nyájas, piros, s illatja szép,
De hajh tövíse szívet tép!
Föld-e lakod vagy fenn az ég?
Ragyogj felém örök Hüség!
S virágra mint harmat ha húll,
Enyhítsd e kínt mely bennem dúl!
(1826)
