„Elmúló / életem / hajnala, / alkonya, / halkuló, / nem múló / hallali, / Ilona.” Ezen a héten Kosztolányi Dezső játékos versével a költő 136 éve született feleségére, Harmos Ilonára emlékezünk.
„A Kosztolányi ház karácsonyairól csodákat regéltek a városban. Apuska, Anyika s az öregek heteken át, zárt ajtók mögött hajnalig dolgoztak akrácsony előtt. a gimnázium fizikatanára elmés játékokat szerkesztett fiainak. Fúrt-faragott, lombfűrészelt. Óriási izgalom ült az egész családon. Minden évben más-más rendkívüli meglepetés készült” – írja Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona férje, Kosztolányi Dezső és családja karácsonyairól.
Márpedig egy ilyen játékos családban felnőtt fiú feleségével is gyakorta együtt játszott.
„Az is megesett, hogy pártomra akartak kelni idegenek, mert tréfából, mint férj-feleség, civakodtunk Kosztolányival, valami nyilvános helyen, s a végén – szerepem szerint – keserves sírásra fakadtam.”
Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona, írói álneve: Görög Ilona színésznő, író 1885. február 21-én született Budapesten és 1967. december 5-én hunyt el Budapesten.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ILONA
Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.
Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.
Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.
Müezzin
zümmög így:
„La illah
il’ Allah”,
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.
Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.
Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.
Ó az i
kelleme,
ó az l
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.
Csupa l,
csupa i,
csupa o,
csupa a,
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.
És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.
Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.
Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.
Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.
