„Izzik a levegő, a Nap ragyog. / Szent Isten! – hol vagyok?” Ezen a héten a 28 éve elhunyt Márai Sándor honvággyal teli versét ajánljuk.
Márai Sándor 1948-ban emigrált Magyarországról. Előbb Svájcban, Olaszországban, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Folytatódó naplójegyzetei elárulják, hogy az új környezetben éppoly idegenül érezte magát, mint hazájában.
Néhány sor, melyeken példázni lehet a haza és a hazátlanság, hazatérés és menekülés jelenét, az emigránsélet tragikumát, a hazaszeretet határnélküliségét. „Hol vagyok?”, mint aki kénytelen körülnézni, hogy bizonyosságot nyerjen, úgy teszi fel a kérdést már versének címében Márai. „Izzik a levegő, a Nap ragyog. / Szent Isten! – hol vagyok?”, fejezi be versét rácsodálkozva környezetének szépségére, az idegen országra, a jelen mozgalmasságára és honvágyát kifejezve rácsodálkozva magányosságára, önmagára.
Márai Sándor 28 évvel ezelőtt, 1989. február 21-én hunyt el San Diegóban. Ezen a héten rá emlékezünk.
MÁRAI SÁNDOR: HOL VAGYOK?
Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet, – kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép! – az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten! – hol vagyok?
