„Uram, ma, butaság s vad dühök idején / áldalak, amiért kereszténynek születtem, / de hogy mint hű kutya kövesselek a kegyben, / tisztult bátorságot s erőt is önts belém:” Ezen a héten a 128 éve elhunyt Paul Verlaine gyönyörű költeményét ajánljuk.
Az egyik legnagyobb szimbolista, Paul Verlaine verseiből válogattunk ebbe a kötetbe. Verlaine a hangulatok világát fedezi fel a költészet számára, az árnyalatot keresi a színnel szemben, menekül a rímtől és a csattanótól.
„Pályafutásom során költői céljaim meglehetősen bizarr életem eseményeivel összefüggésben nagyban változtak; jó vagy rossz irányban, de úgy hiszem, inkább jó irányban. Filozófiai és művészeti nézeteim bizonyára módosultak, inkább hangsúlyt adva a konkrét jelentésnek, amely akár elvezethet az álmodozás világába is.
De minél gyakrabban olvassák a műveimet, annál inkább észre fogják venni, hogy van valamiféle egység az első írásaim és az érett kori műveim között; például nem a Szomorú tájképek ciklus volt-e az a tojás, amelyből olyan dalok egész madárraja kelt ki, határozott, ugyanakkor nehezen megfogható egységet képezve, amelynek időrendben én vagyok az első madarásza?” Paul Verlaine
Paul Verlaine 1844. március 30-án született Metzben és 1896. január 8-án halt meg Párizsban.
PAUL VERLAINE: PÉLDÁZATOK
Uram, ma, butaság s vad dühök idején
áldalak, amiért kereszténynek születtem,
de hogy mint hű kutya kövesselek a kegyben,
tisztult bátorságot s erőt is önts belém:
erőt, hogy kiszemelt bárányod legyek én,
mely anyját s pásztorát nem bosszantja ügyetlen,
s érzi: gyapján kivül vére is az egyetlen
gazdáé, s vár, amíg sorra kerül szegény:
s legyek a hal, Fiad boldog szimbólumának,
a szamár, mely Vele a városba vonult,
s, húsomban, a disznó, melyre haragja hullt.
Mert nőnél s férfinál jobb és különb az állat:
e korban, mely dac és gonosz kétszínüség,
ő az alázatos, munkás egyszerűség.
(Fordította: Szabó Lőrinc)
