Hol található s milyen a szerelem határa? „A hegy csókolva tör égbe, / habot hab ölel, szorít, átfog” – írta Shelley, aki az angol romantikus költészet kiemelkedő alakjaként a szabadság és a boldogság eszményét kereste egész életében.
Byron és John Keats mellett ő volt az angol romantikus költészet legjelentősebb képviselője. „Shelley a vers zeneiségében éri el a legmagasabb határt, Keats pedig festőiségben” – írja róluk Szerb Antal. Shelley igazi istenáldotta lírikus volt, áradt belőle az érzelem és a filozófusokon edzett gondolat.
1822. július 8-án egy Ariel nevű kis vitorlás hajó az Adriai-tengerből kiszögellő speziai öbölben szélviharba került, felfordult, s mind a négy utasa vízbe fulladt. Az egyik Shelley volt, a költő. Élete és életműve ellentétek, ellentmondások szakadatlan láncolata volt. Arisztokrata származása ellenére kiállt a szegények, a kisemmizettek mellett, parasztokat és munkásokat lázító verseket írt, miközben a szabadság megszállottjaként a kiválasztott asszonyért – Mary Shelley Wollstonecraft Godwin angol regényíró, drámaíró, esszéista, aki a mindössze 21 évesen írt Frankenstein alakjának létrehozója lett – mindent és mindenkit elhagyott, hogy aztán szerelmét bizonygatva és az soha nem eltávolodva, mindig visszatérve hozzá őt is megbántsa. Úgy alkotott, ahogy élt: a szabadság és a szerelem lírikusa volt.
PERCY BYSSHE SHELLEY: A SZERELEM FILOZÓFIÁJA
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel –
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol… – S te soha
engemet?
(Szabó Lőrinc fordítása)
