„Az életcél boldogság, de elébb / Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd, / Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,” Ezen a héten a 173 éve elhunyt Petőfi Sándor versét ajánljuk.
Németh László 934-ben így ír Jelszó: Petőfi című cikkében: „A magyar irodalomnak Petőfi a legnagyobb fénye. Bizonyíték rá, hogy egész irodalmunkat az ő világításában látjuk. Nemcsak utódai állnak az ő fényében, árnyában (szerepét folytatva, mint Vajda, Ady, a fiatalabbak közül Illyés, Erdélyi, vagy szerepe ellen küzdve, mint Arany, Babits), de visszaeső fénye elődeit is meghamisítja. Csokonaiból, ebből a botanikus lelkű költőből, akinél a tizennyolcadik századnak kevés nyájasabb bennszülöttje élt, egy elő-Petőfit csinált, s a tizenhatodik század nyers borújában, Balassi előtt ráemlékezünk. Petőfi olyan nagy emléke a magyar szellemnek, hogy nem tudunk szabadulni tőle. A hű asszony esküvője napjához méri leány- és asszonykorát. A magyar szellemnek Petőfi költészete volt az esküvője.”
Petőfi Sándorról annyi mindent tudunk, mégis oly keveset. Úgy érezzük, ismerősünk, jó barátunk, mégis távol áll tőlünk, kissé értetlenkedve tekintünk rá. Olyan gondolatokat, érzelmeket is megfogalmazott és átadott, amelyeket a nála jóval tovább élő és tapasztalattal rendelkező költők sem tudnak mindig megtenni: „A becsülettől soha el ne térj / Sem indulatból, sem pedig dijért, / Szeresd hiven felebarátidat, / Ne vond föl közted s más közt a hidat,”. Ez az alig 26 éves korában elhunyt fiatalember egy teljes életutat megtett, megírt és hátrahagyott.
Petőfi Sándor 1823. január 1-jén született Kiskőrösön és feltehetőleg 1849. július 31-én hunyt el Segesváron.
PETŐFI SÁNDOR: EGY KÖNYVÁRUS EMLÉKKÖNYVÉBE
Az életcél boldogság, de elébb
Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,
Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,
Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:
A becsülettől soha el ne térj
Sem indulatból, sem pedig dijért,
Szeresd hiven felebarátidat,
Ne vond föl közted s más közt a hidat,
A hon nevét, a drága szent hazát
Szivednek legtisztább helyére zárd,
S imádd az istent, s mindenekfelett
Áruld erősen költeményimet.
(Pest, 1848)
