A huszadik század magyar költői mind, Ady is, többé-kevésbé hatása alá kerültek az impresszionizmusnak. A pillanatnyi hangulat, elfúló sejtelmek, árnyak és színek, lágy fuvallatok, az öröm kifejezése játék lehetett Radnóti Miklós számára.
Radnóti Miklós megrendítően gyöngéd tud lenni. Néhány sor, felvillanó gondolat és kép, mely egyszerre közvetít mély szeretetet, ahogyan magához öleli a világot, meglátja benne az alig észrevehető, apró dolgok szépségét, és továbbítja pajkos vidámságát, miközben egyszerű szavaival a legnagyobb élet-problémákat sorakoztatja fel előttünk: szembesít az elmúlással, az életet veszélyeztető hatalom jelenlétével: „vadgesztenyén is szúr a tüske.”. Egy alig hat sorból álló, kis versrészletben benne van az ifjúság elrepülésének, az élet múlásának minden melankóliája.
Kevés olyan költő van, akinek élete annyira egybefonódna költészetével. Radnóti Miklós soha nem fordított hátat költészetének, hitt benne, és ez a hit olyan erős volt, hogy még a legtragikusabb időkben, az „erőltetett menet” közben is remekművek alkotására sarkalta, mint 1942-ben Naptár című rövid ciklusát jelentette meg. Radnóti nem témát énekel, minden verse mögött ott van egész lényével. A Naptár Augusztus címet viselő műve akármilyen súlytalannak és könnyűnek tetszik első olvasatra, mindig súlyossá válik a költő saját lényének és életének súlyától. Nem készül nekigyürkőzve, hogy valami nagy dolgot vitasson meg, egyszerűen bemutat, láttat és jellemez. Célja, hogy minden modorosságot mellőzve elindítsa a gondolatok egy zárt sorát. Ahogyan a napsütésben ott van a fény összes tulajdonsága, úgy van benne Radnóti minden versében egész lénye.
Radnóti Miklós: Naptár
Augusztus
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
(1940. július 21.)
