„Most érkezett, egész nap messze járt, / kezében egy nagy mákvirágszirom / s elűzi azzal tőlem a halált.” Ezen a héten a két éve elhunyt Gyarmati Fanni emlékére Radnóti Miklós gyönyörű vallomását ajánljuk.
A szerelem mindig oltalmat és menedéket adott Radnótinak. A háborús évek vad fenyegetései és izgalmai között a szerelem volt a béke utolsó szigete, a végső menedék. Ahogy Pomogáts Béla írja: „ahol a végzet súlya alatt vergődőt költő vigaszt és enyhületet talált”. A munkaszolgálat gyötrelmes hónapjaiban fájdalmas nosztalgia váltotta fel azt a biztonságot, amit különben a szerelem adott. És az együttlét boldogabb perceit is átjárta a szüntelen fenyegetés. Az Együgyű dal a feleségről még úgy idézte fel a szerelmet, mint diadalmas erőt, amely „elűzi a halált, a Tarkómon jobbkezeddel már rémálmokkal terhes hitvesi éjszakákról beszélt.
Két éve, 2014. február 15-én 102 évesen hunyt el Gyarmati Fanni nyelvtanár, férjének, Radnóti Miklós hagyatékának rendezője és haláláig őrzője.
RADNÓTI MIKLÓS: EGYÜGYŰ DAL A FELESÉGRŐL
Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb.
A vén villanyzsinór is felrikolt,
sodorja lomha testét már felé
s minden kering, jegyezni sem birom.
Most érkezett, egész nap messze járt,
kezében egy nagy mákvirágszirom
s elűzi azzal tőlem a halált.
(1940. január 5.)
