„Ragyogok majd Rád, mint / Gyertyalángos oltár, / Sose felejtem el, / Milyen kedves voltál.” Ezen a héten a 72 éve meghalt Szép Ernő gyönyörű költeményét ajánljuk.
Szép Ernő versei már a Nyugat indulásának első évében megjelentek, és hamar a folyóirat első nemzedékének meghatározó alakjává vált. A költő és kabarészerző művészetét tekintély és barátságok hálója övezte: rendszeres vendég volt a Centrál és a New York kávéház irodalmi asztalainál, ahol pályatársaival együtt formálta a korszak magyar irodalmát.
1944 őszén Szép Ernőt a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták, miközben családját is súlyos veszteségek érték. Testvérei közül többen életüket vesztették, ő maga pedig a kényszermunka következtében fél lábára megfagyott. A költő élete és pályája örökre megjelöltetett az átélt borzalmakkal. Megrázkódtatásait sosem heverte ki, egészsége végleg megrokkant. A század elején oly sikeres szerző az irodalmi élet peremére szorulva, szegénységben halt meg. Sírkövén a „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva” saját maga költötte mottó áll.
Szép Ernő 1884. június 30-án született Huszton (ma Ukrajna) és 1953. október 2-án hunyt el Budapesten.
SZÉP ERNŐ: FOHÁSZ
Bárcsak felmehetnék
A mennyekbe liften,
Térdelnék Elébed
Te jóságos Isten.
Kezem összetenném,
Úgy kérnélek Téged,
Tegyél nekem egyszer
Egy kis szívességet.
Amit Tőled kérnék
Szepegve, dadogva,
Egy szavadba kerül,
Egy bólintásodba.
Könnyem is pottyanna,
Előtted nem szégyen,
Kérnélek jó Isten
Hogy most tél ne légyen.
Szentséges Közönyöd
Jobb időkre tedd el:
Az idei telet
Engedd el, engedd el.
Pillants le erre a
Megbukott országra,
Lyukas tetők néznek
Te fényes orcádra.
Nincs ablak a falban,
Pincébe fa nincsen,
Nincs szűcs, ki vállunkra
Meleg bundát hintsen,
Vékony rongyainkat
Nézzed jó Teremtő,
S ki cipőt talpalna
Nem jön olyan mentő.
Jaj, ha a tél ránk nyit,
Megfagy itt az ember:
Ne legyen december,
Legyen csak szeptember.
Gyepen ne legyen dér,
Zuzmara az ágon
A mezőt liszt lepje
Most Magyarországon.
Hó, eső ne hulljon,
Föld ne legyen fertő,
Essék, ha esni kell,
Inkább majd tépertő.
Ragyogok majd Rád, mint
Gyertyalángos oltár,
Sose felejtem el,
Milyen kedves voltál.
(1945)
