„Hátha minden e világon, / Földi életem, halálom / Csak mese, csalódás, álom?…” Ezen a héten a 128 éve elhunyt Vajda János versét ajánljuk.
A XIX. század utolsó harmadának Vajda János a legkimagaslóbb szerelmi lírikusa és bölcselő költője. Különálló költői egyéniség volt; nem csatlakozott szorosabban a népies-nemzeti irány híveihez; ezért sem a Petőfi-utánzók, sem az Arany-követők nem méltányolták érdemeihez mérten, vélekedett Hegedüs Géza.
Vajda János a maga útján haladt; egyedülálló volt mint ember, egyedülálló maradt költőnek is. A város zajában idegennek érezte magát, vágyott a természet rejtekébe; a vadon fái között megtalálta, amit embertársai közt hiába keresett: az őszinteséget, igazságot, nagyságot.
Az idős korára megkeseredett, magányossá váló költő Nádas tavon című kései, 1888-ban írt versében a táj, a környezet közvetítő szereppel bír, nem annak leírása a célja, hanem a lírai én, a hangulat, a jövőtől való félelem, a bizonytalanságérzet kifejezése.
Vajda János költő, író, publicista 1827. május 7-én Pesten született és 1897. január 17-én Budapest hunyt el.
VAJDA JÁNOS: NÁDAS TAVON
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri…
Minden oly csodás, tündéri.
Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?
Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek…
Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
S minden olyan mozdulatlan…
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
A levegő meg se lebben,
Minden alszik… és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?…
