„Egynemű vagyok a széllel, / folyó sodrával, / esőcsepp hullásával,” Ezen a héten a 109 éve született Weöres Sándor gyönyörű versét ajánljuk.
„Ezek a versek a lasceaux-i barlangfestmények verses rokonai. Az ősember nap mint nap veszélyeztetett létét varázsigékkel (rajzokkal) kibeszélő s a vallomás által megvédeni akaró kultikus igék. W. S. versei egy Mallarmén, Picassón, Keresztes Szent Jánoson, afrikai primitíveken és ókori mítoszokon nevelkedett ősember szavai. Évmilliós átöröklött félelmek szólalnak meg modernül iskolázott hangon, de archaikus erővel.” Károlyi Amy a Kútbanéző címet viselő kötethez.
Weöres Sándor korai versek némelyike csak évtizedek múlva került az olvasók el. Ilyen vers a Kútbanéző című kötetben megjelenő Ha kérdik, ki vagy, ezt mondd című vers is. Utolsó versei közé került az elsők között írt költemény, egyszerre lett köszöntő és búcsú – bemutatkozás.
Weöres Sándor Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós 1913. június 22-én született Szombathelyen és 1989. január 22-én hunyt el Budapesten.
WEÖRES SÁNDOR: HA KÉRDIK, KI VAGY, EZT MONDD
Egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szétívódott –
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.
Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.
