Vers a hétre – Zelk Zoltán: Hova futsz, te kicsi őz?

Szerző: Lázár Zsanett / 2014. szeptember 1. hétfő / Kultúra, Irodalom

„Volt, aki azt írta rólam, úgy vagyok költő, ahogy a rigó rigó. Vállalom. Szeretnék még néhány évig fütyülni, de nemcsak tavasztól őszig, ahogyan a rigó – hanem télen is.” Ezen a héten Zelk Zoltán nyárbúcsúztató-őszköszöntő versét ajánljuk.

„1906. december 18-án születtem. Hogy hová való vagyok, nem tudom megmondani: születési helyem Érmihályfalva, gyermek Miskolcon, kamasz Szatmáron voltam, aztán Budapesten a Józsefváros, Zugló és Angyalföld a hazám. Közben összesen öt évig voltam munkaszolgálatos, toloncház- és börtönlakó. Kenyérkereső foglalkozásaim közül is megemlítek néhányat: dodzsemkocsi tologató, segédmunkás, színi bíráló, lektor, gyermeklap szerkesztő. Bőven volt hát részem úgynevezett élményben, talán ezért is, hogy nem ,,intellektuális”, hanem érzelmi költő vagyok, ahogy azt néhány bírálóm megállapította. Volt, aki azt írta rólam, úgy vagyok költő, ahogy a rigó rigó. Vállalom. Szeretnék még néhány évig fütyülni, de nemcsak tavasztól őszig, ahogyan a rigó – hanem télen is.”

Akárcsak Weöres Sándor, úgy Zelk Zoltán nevével és verseivel is találkozunk életünk már legkorábbi szakaszában. Kiadók, szerkesztőségek, kávéházak közismert és kedvelt alakja volt Zelk Zoltán, ám pénze szinte soha nem volt, szerkesztői, íróbarátai adtak neki kölcsönt vagy épp vendégül látták egy ebédre. S ő örömmel ment és örömmel adott, felnőttnek, gyermeknek egyaránt.

Zelk gyermekversei tökéletesen teljesítik feladatukat: megmutatják és megszerettetik a gyerekekkel az irodalom, a művészet és a világ szépségeit, miközben felhívják a felnőttek figyelmét arra, hogy a varázslat önmagában mit sem ér: nem elég vágyni, tenni is kell a boldogságért, az élet szépségének észrevételéért. Megismertetik a ritmus, a szavak varázsát, segítenek elkülöníteni a jót a rossztól, a csúnyát a széptől.