„De már valami köztünk s közte áll, / De hegyormokon csendes rőzseláng, / De a lélekben béketüzek égnek / S ezer haranggal harangoz az Élet!” Reményik Sándor gyönyörű versével ünnepeljük advent első vasárnapját.
A vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete. Ebben a lélekemelő időszakban, már hagyományosan minden vasárnap egy-egy gyönyörű verssel ünneplünk.
REMÉNYIK SÁNDOR: A MI ADVENTÜNK
A békejobb még vissza-visszarándul,
Rángatja görcs: gőg, szégyen, gyűlölet,
Engedne az ököl, de megkeményszik.
Ezer anyaszív ezer sebből vérzik,
Ezer lelket mar vasfoggal a kétely:
A borzalom vajjon a csúcsra ért fel?
S reszketve éled a reménység: hátha,
Hátha van a rémségnek netovábbja.
A békejobb még vissza-visszarándul,
Még lőporfüsttől fekete a völgy
S kaszáját gúnnyal feni a halál,
De már valami köztünk s közte áll,
De hegyormokon csendes rőzseláng,
De a lélekben béketüzek égnek
S ezer haranggal harangoz az Élet!
