„– miért hazudják, hogy a csoda: van?! –, / karácsonyeste mégis szólt a csengő / a titokzatos, bezárt nagyszobában.” Szabó T. Anna gyönyörű versével ünnepeljük advent második vasárnapját.
A vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete. Ebben a lélekemelő időszakban, már hagyományosan minden vasárnap egy-egy gyönyörű verssel ünneplünk.
SZABÓ T. ANNA: TALP
Mikor kezdtem az angyalban nem hinni,
s a felnőtteket vágytam rajtakapni
a rászedésen és a becsapáson
– miért hazudják, hogy a csoda: van?! –,
karácsonyeste mégis szólt a csengő
a titokzatos, bezárt nagyszobában.
Gyorsan körülnéztem: mindenki ott volt,
testvér, szülők, s a nagyszüleim – négyen.
Máig sem értem pontosan, mi történt.
Talán madzaggal húzhatták a csengőt,
vagy apám slisszolt körbe a lakáson,
át erkélyajtón, szobaablakon,
villámgyorsan, mert tudta, hogy gyanakszom –
vagy talán mégis maga volt az angyal?
Később hiába kérdezgettem őket:
elfelejtették. Nekem – csoda volt.
Most itt állok egy karácsonyfatalppal,
és a becsapás újabb technikáin
gondolkozom, hogy a gyerekeimnek
újrahazudhassam a csodát.
A nagyszülőké volt még ez a talp –
ki tudja, ők is kitől örökölték,
hány sunyi angyalt láthatott kimászni
csengőszókor a szobaablakon.
Ebben áll majd a gyertyás, ragyogó,
gyanta- és zöldszagú, angyalszagú
metafizikai bizonyíték.
Még mindig várom, hogy csengessenek,
közben kislisszolok a másik ajtón,
beállok a várakozók közé –
és csengetnek is, nem én csengetek –
betódulunk a fényes nagyszobába:
a család fája feldíszítve áll –
gyorsan körülnézek: mindenki itt van.
