„Ezt hirdeti ma nektek egy magányos, / Bánatos ember, aki messze ment, / Ki mosolyogni tud már bánatához / S vágynak, reménynek rég békét izent.” Ezen a héten, vízkereszt napján Juhász Gyula gyönyörű versét ajánljuk.
A nyugati kereszténységben január 6-a vízkereszt napja, mely a karácsonyi időszak zárónapja, utána kezdődik a farsangi időszak. Vízkereszt (Epiphania Domini) ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete. Ezen a napon a nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a napkeleti bölcsek vagy más néven háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál, Jézus gyermekkorát a Jordán folyóban történt megkeresztelkedéséig, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn.
Juhász Gyula visszafogott, érzékeny költőként ismert, vallásossága is éppilyen csendes, visszafogott, magában kétkedő. Mindenkinek című verse éppen erről a csendességről; az adni és az örülni tudás hirdetéséréről és öröméről szól.
JUHÁSZ GYULA: MINDENKINEK
Mindenkinek
Ó emberek, szeretni kell a földet
S szeretni kell borút és bánatot,
Örülni kell derűnek és esőnek
S dalolni kell, ha minden elhagyott.
Örülni kell a gazdag hervadásnak,
Dalolni kell a téli sírokon,
Szeretni kell a csillagot s az árnyat
És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon!
Ezt hirdeti ma nektek egy magányos,
Bánatos ember, aki messze ment,
Ki mosolyogni tud már bánatához
S vágynak, reménynek rég békét izent.
(1913)
