Vörösmarty Mihály, a magyar romantika megkerülhetetlen alkotója 225 éve született. Élete tele volt küzdelmekkel, veszteségekkel és művészi áttörésekkel – mégis olyan nemzeti szimbólumokat alkotott, mint a Szózat, a Csongor és Tünde vagy A vén cigány.
A Szózat költője – Vörösmarty Mihály Vörösmarty Mihály emlékezete
„Az ősi alkotmány védelme szülte a Zalán futásá-t – írja Gyulai –, a Széchenyi által megindított reformmozgalom a Szózat-ot, a Honszeret-et mintha Deák sugalmazta volna, az Országházá-n Kossuth heves szellem érzik. Vörösmarty költészete huszonöt év alatt átélte az ellenzék minden fázisát, s e korszaknak úgy szólva költői megtestesülése.” „Örök emléke, munkái és neve együtt fog említtetni Magyarország újjászületési korszakának legnagyobb embereivel – mondja végezetül Gyulai. – E korszaknak küzdelme, dicsősége, gyásza egyszersmind az övé.”
225 éve született a magyar kultúra egyik legszebb hangú krónikása. Vörösmarty Mihály pályája tele volt mélypontokkal és felemelkedésekkel, alkotásai pedig ma is a nemzeti identitás sarokkövei. A pusztanyéki gyermek, aki árvaságra jutott, majd költővé, drámaíróvá és a reformkor egyik meghatározó alakjává érett: Vörösmarty Mihály életútja egyszerre személyes tragédiákkal terhelt és irodalmi csúcspontokkal teli történet.
Egy kisnemesi család gyermekéből a magyar romantika vezéralakja
Vörösmarty Mihály 1800. december 1-jén látta meg a napvilágot Pusztanyéken, egy elszegényedett kisnemesi családban. Gyermekkorát Pusztanyék, Székesfehérvár és Pest iskolái határozták meg, ám édesapja korai halála hamar felnőtté tette: mindössze tizenhét évesen hét testvérének és édesanyjának támasza lett.
Ez az érettséget követelő teher már korán rávitte az irodalom és a tanulás kitartó, belső fegyelemre építő útjára.
Szerelem, amely költői világot teremtett
Perczelék házitanítójaként nemcsak a megélhetést, hanem életének egyik legmeghatározóbb élményét is kapta: szerelmét Perczel Adél – Etelka – iránt. Bár kapcsolatuk viszonzott volt, társadalmi különbségek miatt beteljesületlen maradt.
Ez a boldogtalan szerelem azonban egész költészetét átjárta: a romantikus érzésvilág, a vágy, az elérhetetlen szépség mind-mind Etelka alakjából sarjad.
A nemzettudat költője: Zalán futása és az irodalmi felemelkedés
Legelső nagy vállalkozása, A hűség diadalma után 1825-ben megjelent a Zalán futása, amely országos visszhangot váltott ki. A honfoglalás eposzi újraértelmezése egy csapásra ismertté tette a fiatal költőt, s ettől kezdve az irodalmi élet megkerülhetetlen alakja lett.
1828-tól a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként biztos egzisztenciát talált, és egyre több feladatot vállalt a magyar nyelv és irodalom építésében.
Akadémikus, szótárszerkesztő, színpadi szerző
Vörösmarty 1830-ban a frissen alapított Magyar Tudós Társaság – a későbbi Akadémia – tagja lett. Toldy Ferenccel együtt kidolgozta az első akadémiai helyesírási szabályzatot, tájszótárat és német–magyar zsebszótárt is összeállított.
Drámái – köztük a Kincskeresők, a Vérnász és az Árpád ébredése – jelentős színháztörténeti mérföldkövekké váltak; utóbbi darab nyitotta meg a Pesti Magyar Színházat.
Szerelem másodszor: Csajághy Laura és a költői derű
1841-ben találkozott a nála jóval fiatalabb Csajághy Laurával, akit két évvel később feleségül vett.
Az ekkor született lírájában – például az Ábránd és A merengőhöz című verseiben – a romantika tisztasága, a boldogság és a belső nyugalom is megszólal.
A reformkor sodrában: politika és költészet
Az 1840-es években Vörösmarty a reformkor egyik meghatározó közszereplője lett. A Nemzeti Kör elnökeként és az Ellenzéki Kör alelnökeként tevékenykedett, a márciusi forradalmat Szabad sajtó című versével köszöntötte.
1848-ban tagja lett az első népképviseleti országgyűlésnek, majd a kormányt Debrecentől Aradig követte a vészterhes időkben.
Bujdosás, betegségek, alkotói csönd – és a végtelenül komor utolsó évek
A világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült, majd önként jelentkezett a hatóságoknál. Felmentették, de a háború, a veszteségek és az általános levertség mély nyomot hagytak rajta.
1850-től visszavonultan élt Csepen, Baracskán és Nyéken, ám betegsége és kedélyállapota súlyosbodott. 1855. november 19-én hunyt el Pesten.
Nemzeti gyász és halhatatlan irodalmi örökség
Vörösmarty temetése valódi országos tiltakozássá vált az önkényuralom ellen. A nehéz helyzetbe jutott családot Deák Ferenc országos gyűjtéssel támogatta.
Életműve minden műnemben jelentős: az eposztól a drámán át a líráig, Shakespeare-fordításaival együtt. A Csongor és Tünde, a Szózat, a Gondolatok a könyvtárban, az Emberek, az Előszó vagy A vén cigány ma is a magyar irodalom alapkövei.
