„A hold halványan világított a néptelen táj fölött, az éjszaka hangjai félelmetesen zsongták körbe az ájultan fekvő hajótörötteket.” Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet címmel mesekönyv jelenik meg az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) üzeneteit közvetítésével. A bevétel egy részével a harmadik világban élő gyerekeket támogatja a szervezet.
„Képzelj el egy világot, ahol senki sem egyforma. Egy világot, ahol laknak szerencsések és kevésbé szerencsések, nagyszájúak és szégyenlősek, alacsonyak és magasak, szemüvegesek és anélküliek, emberek és állatok – együtt, békességben. A barátságok igaziak, a segítség természetes, és nincs probléma, amit közös erővel ne lehetne megoldani.
Nem is hangzik olyan rosszul, igaz? Isten hozott Zinka és Hugó világában!
A mese alkotói kézen fogták az UNICEF munkatársait, és közösen megálmodták ezt a világot. Óvatosan vedd kezedbe ezt a könyvet, mert tele van szívvel és lélekkel!
Minden második magyar kisgyerek nélkülöz valamit, amire szüksége lenne a boldog élethez. Nem kap mindennap meleg ételt, nincsenek új ruhái, nincs hová elhívni a barátait játszani és sosem jut el nyaralni. Vannak, akik valamilyen fogyatékkal élnek, és van, akit nem várnak otthon este a szülei. Az Egyesült Nemzetek Gyerekalapjának magyarországi központjában azon dolgozunk, hogy ők is teljes életet élhessenek, és a szerencsésebbek ne húnyják be a szemüket. Mert együtt élünk ezen a Földön.
Ha megvásárolod ezt a könyvet, 300 Forinttal segíted az UNICEF Magyar Bizottságának munkáját. A gyerekek nevében is köszönjük!
Eredj te is a rejtélyes üzenet nyomába, kalandozz Zinkával, Simafüllel, Terebéllyel, Hugóval és a többiekkel. Izgalmas lesz, megígérem.” D. Tóth Kriszta, UNICEF Magyar Bizottság támogató
A Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet egy izgalmas, kalandos, magával ragadó mesekönyv, amely a 6-10 éves gyerekeknek és szüleiknek készült. Zinka szeretnivaló alakját már jól ismerjük, a kislány a Zinka és Simafül varázslatos kalandjai c. mesében már tavaly bemutatkozott a gyerekeknek.
De míg Hitka Viktória képzőművész és Gál László író első közös meséjében a varázskabátos Zinka még csak 4 éves, a Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet hőse már 8 éves, igazi nagylány.
Az alapszereplők – a bájos és segítőkész Zinka, a hurkatestű tacskó-terrier Simafül, a piperkőc, ezüsthátú róka Sálas Samu, az álmos, szemüveges Terebély mackó megmaradtak, de mellettük új szereplők is életre keltek, mint például a címadó fiú, Hugó. A Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet történetében – a korcsoport igényeinek megfelelően -, már fontos lett a kaland, az izgalom, a misztikum.
A Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet nem az első mese klasszikus folytatása, hanem egy speciális kötet, amely D. Tóth Kriszta, az UNICEF Magyar Bizottság önkéntesének kezdeményezésére született, a szervezet támogatásával. Az UNICEF üzenetei – a tolerancia, az összefogás, az elesettek megsegítése, a világ sokszínűsége, a fogyatékkal élők elfogadása, a természet megóvása – finoman és játékosan szövik át a mesét.
A Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet nem szájbarágósan tanít, hanem érdekessé és vonzóvá tesz egy szolidáris világot, olyan tartalmat ad, amely segít a gyerekeknek megérteni önmagukat, egymást és a világot. A történet fontos kérdéseit a gyerekek és a szülők együtt beszélhetik meg – közös élményt teremt a családnak. A Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet azonban nemcsak az itthoni, a mesét elolvasó lurkóknak segít, hanem a távoli, életveszélyben élő gyerekeknek is.
A könyv vásárlói nemcsak az ENSZ Gyerekjogi Szervezete által garantált, minőségi gyerektartalmat vehetnek kézbe, hanem anyagilag is segítik a harmadik világ éhező gyerekeit: az UNICEF 300 Ft támogatást kap minden kötet árából.
Hitka Viktória – Gál László: Zinka és Hugó – A rejtélyes üzenet
(részlet a könyvből)
A hold halványan világított a néptelen táj fölött, az éjszaka hangjai félelmetesen zsongták körbe az ájultan fekvő hajótörötteket. Zinka mellkasa ütemesen hullámzott, párás lehelete nyomot hagyott a levegőben. Egyszer csak valami megmozdult. Neszezés hallatszott az erdő felől, és egy szempár kandikált ki a fák közül. Aztán eltűnt. Egy macskabagoly huhogása szelte ketté a csöndet, amikor a világító szemek újra föltűntek. Óvatos léptek közeledtek.
Hajnalodott. Zinka kezdett magához térni. Érezte, hogy nincs egyedül. Megpróbált felülni, ám ekkor szúró fájdalom nyilallt bal karjába, és visszabillent a homokba. Az emlékek kezdtek visszatérni. A hajó, a zátony, az örvény… aztán semmi. Ennél tovább nem jutott. Újra nekiveselkedett, ezúttal sikerült ülőhelyzetbe tornásznia magát. Sajgó karját tapogatta, amikor észrevette őt. Egy sovány, piszkos, rongyokba öltözött fiú ült mellette. Riadtan, de félelem nélkül pislogtak egymásra. Nagyjából egyidősek lehettek.
– Szia. Én Hugó vagyok – szólalt meg a fiú, miközben a szemét egy pillanatra sem vette le a lányról, aki kíváncsian méregette.
– Az én nevem Zinka. Hol vagyok? – nézett körül zavartan.
– Ez itt a Kopár sziget. Én neveztem el. Hadd segítsek – szólt a fiú, és közelebb húzódott hozzá. Óvatosan tapogatta a sérült végtagot, de amikor a könyökéhez ért, Zinka felszisszent a fájdalomtól. A fiú letekert magáról egy színes rongyszalagot, és azzal rögzítette a sebesült kart. A fájó érzés nyomban alábbhagyott. Zinka behunyta a szemét, amíg Hugó egy nedves kendővel letörölte arcáról a rászáradt homokot.
– Zinkaaaa! Merre vagy? – Simafül és Terebély közeledett a parton.
Ahogy meglátta barátait, Zinka óvatosan fölkelt és integetni kezdett. Nagyon megörültek egymásnak, mikor látták, hogy mindhárman megúszták a balesetet.
Zinka bemutatta Hugót a többieknek, majd nekiállt elmesélni a történetüket. A fiú elkerekedett szemmel, csendben hallgatta. Nem szólt közbe, még akkor sem, amikor pedig nagyon is lett volna mit. Úgy döntött, inkább végighallgatja. Aztán sejtelmes mosoly jelent meg az arcán.”
