„Zsolnay Vilmos a magyar kerámiaművészet legjelentősebb mestere volt, aki világszerte hírnevet szerzett nemcsak magának, hanem hazájának is.” A kerámiagyártáshoz nem értő Zsolnay Vilmos 1865-ben vette át a primitív korongozó üzemet, majd 13 év múlva a Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert és Francia Becsületrendet kapott.
Kerámia és országkép
Százhúsz esztendeje, 1900. március 23-án hunyt el Zsolnay Vilmos keramikusművész, gyáros, akinek munkássága az ország emblematikus épületeivel is szorosan összekapcsolódott, termékei hungarikummá váltak.
„Világhódító volt… messzi kontinensekre tolta előre katonáit, s mindenütt ütközetet nyert. Az agyag fegyver lett kezében, szebb uniformist pedig nem kapott katona, mint a Zsolnay csudás ércfényben lángoló lüszterei. Vékonyka szivárványszínű lehelet a törékeny fajansztestben; agyag, amely érccé pirul. De minő művészet van ebben a földátalakításban! Hasonló győzelmet csak kevés ember arat. És mégsem babérból vetette ágyát… Kötényt kötött maga elé a pécsi fazekas, beállott a korongok és agyagtömegek közé, kezébe vette a mintázófát, kavargatta a zománctégelyeit, szította a tüzet nagy kohóiban. Munkásművész volt…” (Budapesti Napló, 1900. március)
Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécs városában. Édesapja, Zsolnay Miklós kereskedő csőd közelébe került kőedénygyárát 1863-ban vette át egyik testvérével, de egy év múlva már egyedül igazgatta az üzemet. Olcsó nyersanyag után kutatott, felvásárolta a Pécs környékén található agyaglelőhelyeket. Az üzemben kiégetett agyagból (terrakotta) készítettek dísztárgyakat és edényeket.
A pécsi gyár Zsolnay Vilmos vezetése alatt vált világhírűvé. Ő találta fel a porcelánfajanszot és az épületdíszítésre használt fagyálló pirogránitot, amely többek között a budapesti Országháznak, a Mátyás-templomnak, a kőbányai Szent László-templomnak, a Magyar Nemzeti Banknak, az Iparművészeti Múzeumnak, a Nagyvásárcsarnoknak, az Állatkertnek és a Szent Gellért fürdőnek is jellegzetes, semmi mással össze nem téveszthető ékessége.
Minden idejét a gyártásra fordította, kémiai kísérleteket folytatott, tervezőként neves képzőművészeket foglalkoztatott. A bécsi világkiállításon (1873) érte el első sikereit, a király Ferenc József-renddel tüntette ki. Az 1878. évi párizsi világkiállításon mutatta be az elefántcsont színű fajanszot. Művei elnyerték a Grand Prix-t, a francia kormány Becsületrenddel tüntette ki. Világszerte megnövekedett a kereslet a Zsolnay-termékek iránt. A gyár 1884-től nagy mennyiségben készített épületdíszítő kerámiát és mázakkal színezett, fagyálló pirogránitot.
A szecesszió és a szimbolizmus elválasztása nem mindig egyértelmű. Erre a magyar művészetben különösen jó példák találhatók: az egyetlen irányzathoz sem tartozó Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos látomásos festészetében. Kiemelkedő szecessziós művek a pécsi Zsolnay porcelángyárban készülő eozinmázas kerámiák, majolikaképek, falburkoló építészeti kerámiák, melyeket Európa-szerte ismertek és elismertek.
A budavári Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) Zsolnay-kerámiákkal fedett tetőzete a fiatoronnyal
A gyár 1893-tól elsőként alkalmazta az eozinnak nevezett mázt. A fémes fényű, színjátszó vagy matt kerámiamáz elnevezése a görög mitológia hajnal-istennője, Éósz nevéből ered. A technika arab közvetítéssel a középkorban jutott el Európába, de idővel elfelejtődött. Zsolnay Vilmos – Petrik Lajos és Wartha Vince segítségével – találta meg a régi eljárás nyitját, és a korban diadalútját járó szecessziós stílusban készített termékei világhírűvé tették. Az 1896-os millenniumi kiállításon az uralkodó a Ferenc József-rend II. fokozatával tüntette ki, Pécs pedig díszpolgárává választotta.
Makacs betegség tört rá, orvosai pihenést javasoltak, de a közelgő 1900. évi párizsi világkiállítás miatt folytatta a megfeszített munkát. Meghűlt, tüdőgyulladást kapott, meghalt. Hamvai a gyára szomszédságában épített mauzóleumban nyugszanak.
Halála után hét évvel Pécs városa emlékművet állíttatott neki, amelyet 2007-ben újraavattak. 2012-ben a Zsolnay család és a porcelánmanufaktúra történetét bemutató kiállítás nyílt a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben. A Zsolnay-porcelán és -kerámia 2014-ben bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe.
