Averroes arab orvos, csillagász és jogász, az arab filozófia kiemelkedő alakja 820 éve, 1198. december 10-én halt meg.
Averroes (Averroës) (teljes nevén: Abu al-Valid Mohamed ibn Ahmed ibn Mohamed ibn Rusd) 1126-ban született az akkor mór uralom alatt álló Ibériai-félszigeten, Córdobában. Nagyapja Andalúzia főbírája volt, így gondos nevelésben részesült. Alapos jártasságot szerzett a Korán szövegmagyarázatában, de matematikai, bölcseleti, sőt orvostudományi ismeretekkel is rendelkezett. Széles körű tudása miatt ő lett a főkádi Córdobában. A magas tisztség kulcsfontosságú kormányzati megbízatás is volt, nem korlátozódott az igazságszolgáltatásra. 1182-ben Abu Juszuf córdobai kalifa háziorvosa lett, ekkor diplomáciai küldetéseket is bíztak rá.
Az uralkodótól kapta a felkérést, hogy készítse el Arisztotelész görög bölcselő filozófiájának értelmező magyarázatát. (A kalifa korábban azzal a kérdéssel hozta zavarba, hogy vajon a mennyországot Isten teremtette-e.) Averroes nem beszélt görögül, ezért arab nyelvű forrásokból kellett dolgoznia, a hosszú évek során a nagy gondolkodó csaknem minden művét feldolgozta, és minden egyes mondathoz magyarázatot fűzött. Ugyanahhoz a műhöz több összegezést, kivonatot és kommentárt írt, ezek szinte kivétel nélkül bekerültek a latin nyelvű Arisztotelész-kiadásokba. (Averroes műveit a 13. század elején Michael Scotus fordította latinra) Kommentárjai rendkívüli hatást gyakoroltak a középkori Európa gondolkodóira, mert Arisztotelész eszméit a klasszikus skolasztika ezek által ismerte meg, tágabb értelemben még Aquinói Szent Tamás is averroistának nevezhető.
Neki tulajdonítják az úgynevezett duplex veritas, a kettős igazság elvét (bár vélhetően ő maga csak egy igazságban, mégpedig a vallási törvényben hitt, az elméletet a latin averroisták fogalmazták meg). Ez lényegében azt jelenti, hogy vannak filozófiai igazságok, melyek teológiai szempontból elfogadhatatlanok, és vannak teológiai igazságok, melyek viszont filozófiailag nem érvényesek. Még egyszerűbben: az ész igazsága ellentmondhat a hit igazságának.
1195-ben, a keresztény Spanyolország ellen indított dzsihád idején kegyvesztett lett, mert a fundamentalisták azzal vádolták, hogy tudományos munkásságát az iszlám kárára műveli. A kalifa elbocsátotta magas tisztségéből, műveit nyilvánosan elégették.
Biztonsága érdekében nem csak az udvart, Hispániát is elhagyta. Marokkói száműzetésben halt meg, földi maradványait később szállították át a córdobai családi sírboltba.
Bár számos munkája elveszett, sok fennmaradt, mégpedig héber fordításban, mert üldöztetése miatt arab nyelvű kéziratait nem másolták. Első saját műve, az Általános orvostan hiánytalanul megmaradt, csakúgy, mint később keletkezett vallási-filozófiai értekezései. Filozófiai nézetei a későbbi arab gondolkodásra alig voltak hatással, nevét jeles orvosként, természettudósként őrizték meg.
