Az acetilszalicilsav tartalmú aszpirin fájdalomcsillapító-, lázcsökkentő- és gyulladáscsökkentő hatású. 115 éve Berlinben, a Császári Szabadalmi Hivatal felvette jegyzékébe a Felix Hoffmann által létrehozott aszpirint.
1897. augusztus 10-én Felix Hoffmann fiatal német kémikus új szer receptúráját írta be laborkönyvébe: a fehér, enyhén savas por az acetilszalicilsav (ASS), ismertebb nevén az aszpirin volt. 1899. március 6-án a császári Szabadalmi Hivatal felvette jegyzékébe az Aspirin nevű gyógyszert.
Évről évre világszerte megközelítőleg 50 ezer tonnát nyelnek le belőle az emberek, használják általános fájdalomcsillapításra, különösen fejfájás és láz ellen, gyulladásgátlóként, napjainkban vérhígító hatása került előtérbe, amely az agyi katasztrófák és szívinfarktus megelőzésében játszik szerepet.
A szalicilsav jótékony hatását már az ókorban is ismerték. Minden orvosok atyja, Hippokratész is ajánlotta a szalicilsavat tartalmazó fűzfakérget a szülési fájdalmak enyhítésére, bár hatásmechanizmusának megismerése még sokáig váratott magára. Először a 20. század hetvenes éveinek elején írta le Sir John R. Vane brit farmakológus a mechanizmust, amiért 1982-ben Nobel-díjat kapott. Ő mutatta ki, hogy a sav akadályozza a prosztaglandinképződést: ez a hormon egyebek között a fájdalom, a láz és a gyulladások kialakulásáért felelős.
Egy másik kutatócsoport ugyanakkor azt fedezte fel, hogy az ASS akadályozza a vérlemezkék összetapadását, „hígítja” a vért, így segítve az agyi érkatasztrófák és az infarktus megelőzését. A veszélyeztetett csoportoknak az orvosok napi kis dózisban írnak fel aszpirint. Nem is hiába: felmérések szerint a rendszeres aszpirinszedés egy második infarktus kockázatát mintegy 30 százalékkal csökkenti.
Az aszpirin még ennél is többet tud: a civilizációs betegségek másik félelmetes csoportja, a daganatos megbetegedések ellen is hatásos. Átfogó vizsgálatok szerint csökkenti a mind gyakoribb vastagbélrák előfordulását. Ez a „képessége” szintén a prosztaglandintermelés gátlására vezethető vissza: a vastagbél rákos szövetei jelentősen többet termelnek ebből a hormonból, mint az egészséges szövetek.
Egyetlen gond van csupán az aszpirinnel: könnyen belső vérzést okozhat. Nagyobb mennyiségű vagy tartós szedés esetén gyakran lép fel gyomorvérzés. A kutatók most azon dolgoznak világszerte, hogy az ASS-t „megfosszák” e káros tulajdonságától. Ha ez sikerül, akkor az aszpirin jótékony hatásainak meghagyásával előállított új vegyület minden bizonnyal sokáig sikergyógyszer marad.
