A téli disznóvágások még sok falusi portára vonzzák a vendégsereget. Bár ritkulnak a toros lakomák, azért telenként a hagyományos disznótoros hajnalok ma sem hiányoznak falvaink többségében. Azonban ezek az ételek nemcsak finomak, de alaposan próbára teszik szervezetünket. Hagyjunk hát fel velük?
Túltápláltak vagyunk. Minden harmadik magyar túlsúlyos, a zsíros, zaftos, fűszeres ételek nem maradnak hatás nélkül. És ez a hatás bizony nem mindig kellemes, nem is egészséges.
– A kövérség nem csupán esztétikai hiba – szögezi le dr. Zajkás Gábor, aki több szakkönyv szerzője is -, hanem jelentős rizikófaktor is, egészségünk szempontjából. A szervezet előbb-utóbb tiltakozik a túlterhelés ellen, jöhetnek a szív- és érrendszeri problémák, a magas vérnyomás, az agyi érkatasztrófák, s a cukorbaj.
Felmerül a kérdés: hogyan lehetne egészségesebben, szolidabban, „lightosabban” átörökíteni a jövőbe azt a gasztronómiai csodát, amit a disznóvágás és -feldolgozás jelent.
A békési, gyulai gyerekkor varázslatos élményeit, ízeit juttatja ma is eszembe – mondja és máris a sajátosan fűszerezett, igazi tájjellegű kolbászról és hurkáról kezd elmélkedni, amelynek elengedhetetlen kelléke a csípős paprika, a bors, a sok hagyma, egyszóval a hagyományos fűszerek. Azt is hozzáteszi: meggyőződése, hogy az évszázados, öröklött hagyományokon, szokásokon, bevált recepteken nemigen kell, s nem is lehet változtatni. A csabai kolbász, a szegedi szalámi, a magyaros toros káposzta olyan kincs, amit nem szabad sem elrontani, sem pedig veszni hagyni, hiszen még nagyüzemi méretekben is megadják, mit kell feltétlen beleadni. A sonka füstölés nélkül, a szalonnák pácolás nélkül elképzelhetetlenek.
Ma már nem az a cél, hogy „bespeizoljon” a háziasszony a jó, kövér zsírsertésből több bödön zsírt.
A sertésfajta kiválasztását, majd feldolgozását lehet és kell is modernizálni. Ma már a mező munkásai se szalonnával és kolbásszal indulnak útra naponta, nem csak azért esznek, hogy jóllakjanak, a minőség, a sokféleség is előtérbe kerül a táplálkozási szempontok sorában. Ha a disznótor hagyományaival nem is szakítunk, azért mérsékeljük a kövér húsok fogyasztását – hangzik az orvosi tanács.
Valóban, a félreeső falvakban is kapható szárnyas, hal, tehát fehér hús, így felváltva lehet fogyasztani és a mennyiség helyett a minőséget, a változatos elkészítést kell előtérbe helyezni.
Disznótorban a hagyományos alapfűszerek helyett érdemes pórét, turbolyát, lestyánt vagy izsópot használni. De azt jó szívvel ajánlható mindenkinek, hogy legalább a húsokat párolják, roston süssék olykor, nem kell mindig zsírban úszniuk, míg meg nem sülnek. A nehéz húsok mellé pedig ne fogyasszanak zsírban sült krumplit, rizst, hanem köretnek friss zöldségeket, gyümölcsöket, savanyított káposztát válasszanak. A cukkíni, a csemegekukorica, a spárga, a padlizsán kiváló védőszerek is a zsíros ételek mellett.
Persze, akik a gyorséttermek „mű-ennivalóit” részesítik előnyben, szintén nem az egészséges étkezés oltárán áldoznak. A hagyományos konyhát nem kell elfelejteni, a gyerekkori otthoni ízeket nem pótolhatja semmilyen zacskós csodaétel, de azt tudomásul kell venni, hogy a világ, a szokások változnak. Napjainkban például előtérbe kerülnek a bio- és reformételek, érdemes rájuk odafigyelni.
Az ünnepek utáni lelkiismeretfurdalást viszont oldja a húshagyó keddel ránk köszöntött böjti időszak. Nagyszombatig van alkalmunk a régi bölcsek által kipróbált és igen hasznos tisztító kúrákra. A szervezetben felgyülemlett salak és a toxikus anyagok eltávolítására a böjt rendkívül hasznos.
Ugyanakkor ez a legdurvább módszer is, a méregtelenítés legdrasztikusabb formája, amit tanácsos mindig orvosi ellenőrzés mellett végezni, különben több a kára, mint a haszna. A gyümölcs és léböjt kúrák lehetnek egynaposak, de akár két hétig is eltarthatnak, kiváló gyógymódot jelentenek, javítják a szervezet anyagcseréjét és megfiatalítják a sejteket.
