Heim Pál gyermekorvos, a korszerű hazai csecsemőgyógyászat megteremtője 90 éve, 1929. október 23-án halt meg. Gyermekorvosként az anyatej és a vitaminok fontosságát hangsúlyozta, előtérbe helyezte a megelőző, felvilágosító és nevelő munkát, valamint a gyermekvédelmi feladatokat.
Heim Pál 1875. november 30-án született Budapesten. Apja, Heim Péter postatiszt Baross Gábor közvetlen munkatársaként a magyar postahálózat kiépítésében jeleskedett. Az ifjú Heim Pál a fővárosban végezte a középiskolát, majd orvosegyetemi tanulmányait Lausanne-ban kezdte el. Diplomáját végül Budapesten szerezte meg 1897-ben.
Gyakornoknak Bókay János professzor mellé került a budapesti Stefánia Gyermekkórházba, majd ösztöndíjasként a breslaui (ma Wroclaw) egyetemi gyermekgyógyászati klinikán, Adalbert Czerny mellett a csecsemők kórélettani sajátosságait tanulmányozta. A svájci Lausanne-ban, majd a párizsi Pasteur Intézetben tett tanulmányútja után, 1901-ben a budapesti Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosa lett. 1907-ben magántanári minősítést nyert a gyermekkori betegségek szemiotikája témakörben, egy év múlva pedig Preisich Kornéllal közösen megírta Az általános haematológia című könyvét.
Az első világháborúban zászlóaljorvosként megjárta a frontot, majd 1915-ben a sanoki katonai járványkórházat irányította. Végül egészségügyi problémái miatt leszerelték, így 1916-tól ismét folytathatta gyógyító tevékenységét a székesfővárosi csecsemőkórházban. 1917-ben az akkor megalapított Madarász utcai Gyermekkórház vezetésével, illetve az építés ellenőrzésével bízták meg és 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosaként is működött. Még ebben az évben kinevezték a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem gyermekklinikájának az élére, de a háború végeztével a megszálló csehszlovák hadsereg elől az iskolának Budapestre kellett menekülnie. Jelentős szerepe volt az intézmény fővárosi elhelyezésében, 1921-22-ben rektora is volt. Ekkor hozta létre az Univerzitás baráti körét, az Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályát, bekapcsolódott a gyermekek és anyák védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetség munkájába.
Az egyetem Pécsre való áthelyezése után, 1923-1929 között a mecseki városban folytatta oktatói-kutatói tevékenységét, megalapította és vezette az intézmény gyermekklinikáját. Az ott töltött évek munkásságának legtermékenyebb időszakát jelentették. 1926-ban adta közre értékes tan- és kézikönyvét A gyermek táplálkozása címmel. 1929 őszén, egykori mestere, Bókay János nyugdíjba vonulása után, őt bízták meg a budapesti egyetem gyermekklinikájának vezetésével. Új helyét azonban csak rövid időre foglalhatta el, 1929. október 23-án tüdőgyulladásban elhunyt. A klinika 1957 óta az ő nevét őrzi, és ma is gyermekkórházként működik.
Heim Pált a modern hazai csecsemőgyógyászat megteremtőjének tekintik, aki a gyógyítás mellett Heim Pál a csecsemőgyógyászat több területével is mélyrehatóan foglalkozott: a csecsemőtáplálás, a szoptatás, a prevenció, egyes hematológiai kórképek vizsgálata, a TBC, a só és vízháztartás zavarai, a csecsemőköri tüdőgyulladás is foglalkoztatja. 83 folyóiratcikk, 3 könyv és könyvfejezet született meg a fenti témákban.
Mindemellett a csecsemő- és gyermekgondozónői képzésben is jelentős érdemeket szerzett. Heim Pál a gyermekek ápolását és szakavatott ellátását a gyógyulás egyik legfontosabb tényezőjének tekintette. A Gyermekklinikán szakápolónő-képzést is végzett. Az általa alapított gyermek-ápolónői iskolában végzettek, az úgynevezett Heim-nővérek nagy elismerésnek örvendtek. Gyermekorvosként az anyatej és a vitaminok fontosságát hangsúlyozta, előtérbe helyezte a megelőző, felvilágosító és nevelő munkát, valamint a gyermekvédelmi feladatokat.
