205 éve, 1814. március 26-án halt meg Joseph Ignace Guillotin, a híres-hírhedt kivégzőeszköz, a guillotine „atyja”. A közhiedelemmel ellentétben azonban a derék francia doktor a nyaktilónak csak keresztapja volt, a feltalálás „dicsősége” jóval korábban élt elődeit illeti.
Hasonló elven működő szerkezetet állítólag már az ókorban is használtak. A középkorban Skóciában és Angliában nemesi születésű bűnösöket végeztek ki vele, Nápolyban a feljegyzések tanúsága szerint 1486. december 10-én, majd 1495. augusztus 11-én ketten is kénytelenek voltak fejüket a nyaktiló kése alá hajtani. Az viszont kétségtelen, hogy az elmés szerkezet karrierje a nagy francia forradalom idején ívelt fel, rendszeres alkalmazását pedig Guillotin javasolta.
.jpg)
1738. május 28-án született Joseph Ignace Guillotin Saintes városában született, és már fiatal korában kitűnt értelmi képességeivel. Eleinte jezsuita tanár volt, de később kivált a rendből és orvosnak tanult. Diplomáját 1770-ben szerezte meg, és a párizsi egyetemen kapott katedrát. 1788-ban röpiratot tett közzé a harmadik rendről, ennek hatására a nemzetgyűlés tagjává választották. Az új büntető törvénykönyv készítésekor kiállt a bűnhődés egyenlősége mellett, vagyis hogy az ítélet kiszabásakor ne vegyék tekintetbe a bűnös társadalmi állását.
1789. december 1-jén javasolta felszólalásában, hogy a kivégzéseket az embertelen és kegyetlen akasztás helyett a „fájdalommentes” nyaktilóval hajtsák végre – ez ugyanis az áldozatot élete utolsó pillanatában megkíméli a szenvedéstől. „A nehéz szavak kimondására emberbaráti érzések indítottak” – mondotta Guillotin beszéde végén. A nemzetgyűlés 1792-ben fogadta el az indítványt, a nyaktiló bevezetése ellen legharcosabban az akkor még a halálbüntetés eltörlését követelő Robespierre küzdött. A megfelelő gép kiválasztásával egy Louis nevű orvost bíztak meg, aki az Angliában használatos eszköz mellett döntött, a nyaktilót ezért eleinte Louisette-nek hívták. Megépítésére először egy francia asztalos vállalkozott, de mivel ő horribilis összeget kért volna, a takarékos állam egy német zongorakészítőt bízott meg a feladattal.
A hírhedett szerkezet két függőleges gerendaoszlopból áll, amelyeket fent egy keresztgerenda tart össze. A függőleges gerendák bevágásában egy ferdén elhelyezett, nehezékkel ellátott bárd mozog fel és le. Lent a két oszlop között deszka van, amelyhez az elítéltet szorosan hozzákötik, fejét pedig egy kerek nyílásba szorítják úgy, hogy azt a lezuhanó bárd elválaszthassa törzsétől.
Miután a szerkezetet Bicetre kórházában hullákon kielégítő eredménnyel próbálták ki, 1792. április 25-én felállították a Greve (ma Chatelet) téren. Az első kivégzést egy Pelletier nevű gyilkoson hajtották végre, őt a forradalom alatt elítéltek hosszú sora követte – közülük talán a legnevesebb Franciaország királya, XVI. Lajos, akit 1793. január 21-én fejeztek le. A nyaktilót ekkortájt kezdték guillotine-nak nevezni az egyik királypárti újság gúnydala után. A sors fintora, hogy Guillotin igen közel állt ahhoz, hogy saját bőrén tapasztalja meg az általa bevezetésre ajánlott nyaktiló humánus voltát: csak Robespierre bukása mentette meg halálos ítéletének végrehajtásától.
Guillotin 1791-ben még orvosképzési reformkoncepciót dolgozott ki, amelyet a nemzetgyűlés nem fogadott el, később pedig a himlőoltás bevezetésén fáradozott 1814-ben bekövetkezett haláláig. A francia argóban csak „Az özvegyként” emlegetett szerkezet túlélte névadóját, Franciaországban egészen a huszadik század közepéig használták, igaz egyre ritkábban. Az utolsó nyilvános kivégzésre 1939-ben került sor, ezután a börtönökbe száműzték a nyaktilót. 1965 és 1977 között már csak nyolcszor emelkedett magasba a bárd, amely utoljára 1977. szeptember 10-én sújtott le egy elvetemült gyerekgyilkos nyakára. 1981 szeptemberében a Nemzetgyűlés eltörölte a halálbüntetést, s ezzel Guillotin doktor „találmánya” végleg a múzeumokba került.
