A játékos, humoros emberek vonzóbbak, a népszerű gyerekekből pedig boldog felnőtt lesz? Felmérések alapján legalábbis így gondolják a kutatók az emberi kötődéseket és viselkedési formákat kutatva.
A játékos, jó humorérzékű emberek vonzóbbak és jobb esélyük van a társtalálásra – erősítették meg a tézist amerikai egyetemi oktatók.
Felmérésükben 250 egyetemi és főiskolai hallgató véleményét firtatták, és a válaszok alapján egyértelműen az mutatkozott meg, hogy mindkét nem nagyon fontosnak ítélte a humorérzéket, a mókázást és a játékosságot hosszú távra szóló társ keresésekor.
A férfiak 16 tulajdonság közül az első helyre sorolták a humorérzék fontosságát, a mókakedvelést a harmadikra, a játékosságot pedig az ötödikre. A nőknél – ugyanebben a sorrendben – a 3., 4., és 5. helyre kerültek ezek a tulajdonságok, az első helyen a kedvesség, a másodikon pedig a megértés diadalmaskodott. Érdekes, hogy a külcsín fontossága a férfiaknál csak a 9. helyre sorolódott.
Garry Chick – a tanulmány fő szerzője, egy pennsylvaniai főiskola professzora – úgy véli, hogy az eredmények alapján érthető, miért játszadozik az ember egész életén át, míg a legtöbb állat felnőtt korára felhagy a hancúrozással. „A játékosság egy férfi részéről azt üzenheti egy nőnek, hogy erőszakmentes az illető, nem árt sem párjának, sem utódaiknak. Egy nő játékossága fiatalságot, termékenységet sugallhat a férfinép felé” – idézte Chicket a The Daily Telegraph című brit lap weboldala.
Mintahogyan egyértelmű összefüggés van a gyermekkori pozitív közösségi kötődések és a felnőttkori közérzet között – állapították meg ausztrál kutatók egy hosszú távú tanulmány alapján.
Boldogabb felnőttekké cseperedtek azok a gyerekek, akiket szüleik és tanáraik népszerűnek és öntudatosnak ítéltek meg, továbbá azok a fiatalok, akik jól beilleszkedtek az iskolába, családjukba, egyesületekbe. Nem találtak ugyanakkor lényegi összefüggést a felnőttkori boldogság és a korai beszédfejlődés, illetve az iskolai teljesítmény között – írta Craig Olsson, a melbourne-i Deakin Egyetem fejlődéspszichológusa a Journal of Happiness Studies című internetes szaklapban. A gyermekkori beszédfejlődés csak csekély mértékben függ össze a fiatalok közösségi beilleszkedésével. A tanulmány azt a benyomást kelti, hogy az intellektuális és a közösségi fejlődés egymással párhuzamosan megy végbe anélkül, hogy szoros kapcsolat lenne köztük.
A kutatók szerint a képzés folytonosságának hatása erősebben megmutatkozik, mint a szociális körülményeké. Az eredményekben nem mutatkozott lényegi különbség férfiak és nők között – írta a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at).
A családból adódó hátrányok a gyerekek közösségi kötődésére és beszédfejlődésére egyaránt hatással vannak, és közvetetten a serdülőkorra is kihatnak. A korai családi környezet kiemelt fontossággal bír a serdülőkor szempontjából – írták a kutatók.
