45 éve hunyt el Charlie Chaplin Oscar-életműdíjas angol filmszínész, rendező, a némafilm első hollywoodi sztárja, az örök kisember megszemélyesítője. Minden idők legnagyobb komikusa volt, több mint nyolcvan filmet és a Csavargó figuráját hagyta az utókorra.
„Nem tudom elhinni, hogy létünk értelmetlen és véletlenszerű, amint azt néhány tudós el szeretné hitetni velünk. Az élet és a halál annyira végérvényes és könyörtelen, hogy semmiképp sem lehet véletlen.
Élet és halál útjai – virágjában elragadott lángész, világfelfordulás, tömegmészárlás, katasztrófa – hiábavalónak és értelmetlennek tűnhetnek. De a tény, hogy bekövetkezhettek, azt bizonyítja, hogy létezik egy határozott, egyértelmű szándék, amely a mi háromdimenziós elménknek felfoghatatlan.” (Charlie Chaplin: Életem)
Charlie Chaplin 1889. április 16-án Spencer Charles Chaplin néven látta meg a napvilágot Londonban (legalábbis a némafilm első hollywoodi szupersztárja által saját magáról közölt adatok szerint), szülei kabaréénekesek voltak. Sivár gyermekkorát jobbára árvaházakban, bentlakásos iskolákban, vagy egyszerűen az utcán töltötte, miután apja elhagyta a családot, anyja pedig elmeotthonba került.
Először ötéves korában lépett színpadra, tízévesen már apróbb vígjátéki szerepeket játszott pantomim társulatokkal. Egy mutatványos társulattal 1912-ben érkezett Amerikába, ahol ajánlatot kapott a Keystone filmstúdiótól.
Filmjeit maga írta és rendezte
Az első néma filmje az 1914-ben készülő Making a Living volt. A Kid Auto Races at Venice című filmjében mutatta be a keménykalapot, szűk szalonkabátot, buggyos nadrágot, túlméretezett cipőt viselő, kacsázó járású, sétapálcás, bajuszos csavargó, a lecsúszott Charlie figuráját.
A szeretetre méltó emberkében gyermekkori nyomorának tapasztalatait formázta meg: Charlie rendre pórul jár, az erkölcsi diadal mégis az övé, a tárgyakkal való küzdelme egyre inkább a társadalommal folytatott összecsapássá változik.
Bár pályafutását másfél dolláros hetibérrel kezdte, 1917-ben már egymillió dolláros szerződést írhatott alá. 1918-ban saját független filmprodukciós céget alapított, majd 1919-ben három színésztársával, Douglas Fairbanksszel, Mary Pickforddal és D. W. Griffith-szel létrehozta a United Artists stúdiót, amely aztán minden, Amerikában gyártott filmjét forgalmazta.
„A humor a normális magatartástól elütő finom eltérésekben van. Más szavakkal: a humor révén látjuk meg az irracionálist a racionálisban, és a lényegtelent a lényegesnek tetszőben.” (Charlie Chaplin: Életem)
Egész estés, klasszikussá vált alkotásaiban – Bohémvér (1923), Aranyláz (1925), Cirkusz (1928), Nagyvárosi fények (1931), Modern idők (1936) – a kisember öniróniával ábrázolt alakja segítségével nemcsak szórakoztatott, de el is ítélte a kapitalizmus elidegenítő hatásait. Nevettetve akart tanítani, felhívni a figyelmet a társadalmi ellentmondásokra.
„Hiszek a nevetés és a sírás erejében, mert mindkettő a gyűlölet és a terror ellenmérge”
– vallotta.
Charlie toprongyos figurája a Modern időkben vett búcsút a közönségtől, a hangosfilm terjedése és uralkodóvá válása a némafilm korszak jellegzetes, mimikára építő karakterének a „halálát” jelentette.
„Én azonban elhatároztam, hogy folytatom a munkát, mert Hitlert nevetségessé kellett tennem, ki kellett figuráznom. Ha tudtam volna a német koncentrációs táborok borzalmairól, nem csinálom meg a Diktátort; nem fogom tréfára a nácik gyilkos őrületét. Feltettem azonban, hogy nevetségessé teszem a tiszta vérű fajról szóló misztikus, ostoba fecsegésüket. Mintha ilyesmi valaha is létezett volna az ausztrál őslakosokon kívül!” (Charlie Chaplin: Életem)
Első igazi hangosfilmjében, az 1940-ben készült A diktátor című antifasiszta szatírában állást foglalt a háború embertelenségével szemben. Az 1947-es Monsieur Verdoux a Kékszakáll-mondát dolgozta fel maró gúnnyal.
A csavargó, a bohóc alakja bukkant fel ismét, most már „hangos” formában az 1952-es Rivaldafényben. Ez utóbbi londoni bemutatójáról nem tudott visszatérni az Egyesült Államokba, ahol liberális, baloldali nézetei miatt felforgató tevékenységgel, kommunista szimpátiával gyanúsították meg, és érvénytelenítették beutazási engedélyét (az amerikai állampolgárságot addig is folyamatosan visszautasította).
Az amerikai hatóságok által kommunista szimpatizánsnak tartott Chaplin 1952-ben elhagyta az Egyesült Államokat, az FBI a színész múltjának feltárására kérte a brit titkosszolgálatot.
Chaplin élete utolsó 24 évét Svájcban töltötte
„Bár a jó némafilm művészibb alkotás, be kellett látnom, hogy a szereplők élethűbbek, ha hallani a hangjukat.
Időnként eltöprengtem egy hangosfilm készítésének lehetőségén, de belebetegedtem a gondolatba, mert tudatában voltam, hogy sohasem érhetem el a némafilmjeim kiválóságát.” (Charlie Chaplin: Életem)
1952-ben Svájcban, a Genfi-tó partján telepedett le családjával. 1957-es, Egy király New Yorkban című filmjével ítélte el az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működését.
1967-ben forgatott utolsó filmjével, a Hongkongi grófnővel már nem tudott újat mondani, noha ő írta a forgatókönyvet, maga volt a zeneszerző, sőt egy epizódszerepet is eljátszott.
Pályafutása során Charlie Chaplin számos díjban, elismerésben részesült. 1929-ben elnyerte az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia életműdíját (az Akadémia díja 1931-től viseli az Oscar nevet), s több mint négy évtized múlva, 1972-ben Los Angelesben Oscar-életműdíjat is átvehetett. Ugyanebben az évben megkapta a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán Életműdíját is, 1973-ban pedig elnyerte a legjobb eredeti filmzene Oscarját. Pályafutása elismeréseként 1975-ben II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte.
„Újságírók gyakran kérdezték tőlem, hogyan találom ki a filmötleteimet; mindmáig képtelen vagyok kielégítő választ adni erre a kérdésre.
Sok év alatt arra a megállapításra jutottam, hogy ötletet az ötletre irányuló erős vágyakozás szül; az állandó akarás révén az agy figyelőtoronnyá válik, mely szakadatlanul kutatja a képzeletet megmozgató eseményeket – zene vagy naplemente is indítéka lehet az ötletnek.
Azt mondanám, válassz ki olyan ötletet, amely felkelti ez érdeklődésedet, dolgozd ki és bonyolítsd; ha megakadsz a kidolgozásban, vesd el, és keress más témát. A sok közül való kiválasztás az egyetlen eredményes eljárás.
Hogyan születik az ötlet? Az őrületig fokozódó állhatatosság révén. Csak az a képesség kell hozzá, hogy hosszan elszenvedjük a szorongást, és megőrizzük lelkesedésünket. Az egyik embernek talán könnyebben megy ez, mint a másiknak, de ebben tulajdonképpen kételkedem.” (Charlie Chaplin: Életem)
Magánélete viharos volt. Négyszer nősült, de csupán Oona O’Neill-lel (Eugene O’Neill író lányával) 1943-ban kötött házassága bizonyult boldog és tartós kapcsolatnak. 8 gyermekük született, közülük Geraldine is filmszínész lett. A Manoir de Ban nevű birtokon hozták létre otthonukat, ahol Chaplin élete utolsó negyed századát töltötte feleségével, Oonával és nyolc gyermekükkel.
A kisember, az igazi clown megtestesítője 89. életévében, 1977. december 25-én halt meg a svájci Corsier-sur-Vevey-ben.
Chaplin életében többször síkra szállt a cigányság jogaiért (anyai nagyanyja cigány származását ő maga is felemlegette), ezért születésnapját a Cigány Világkongresszus a cigány színészek világnapjává nyilvánította.
