Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és egy szörnyűség, amely fokozatosan lopózik elő a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi.
Saskia Sarginson debütáló regénye, az Alexandránál megjelent Ikrek üdítően elüt a futószalagon termelt zajos sikerkönyvektől. Bár az angol írónő műve a thrillerek formai jegyeit is hordozza, sokkal mélyebb, és minden benne ábrázolt emberi nyomorúság ellenére sokkal katartikusabb, mint egylövetű társai.
Egyek voltak, amíg egy elképzelhetetlen tragédia el nem szakította őket egymástól. Isolte és Viola ikrek. Gyermekkorukban elválaszthatatlanok voltak, felnőttként mégis nagyon különböznek egymástól: Isolte sikeres újságíró egy divatmagazinnál, Londonban él, a barátja fotós; Viola pedig eltökélt boldogtalanságában az egész életét beárnyékoló táplálkozási zavarral küzd. Mi történt oly sok évvel ezelőtt, ami ilyen messze ágazó ösvényekre terelte az ikrek életét? Miközben mindketten elkezdik felfejteni annak a réges-régi, félig elfeledett nyár tovagyűrűző tragédiáit, a múlt rémisztő titkai visszatérnek és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az életüket…
Mágikus tájak, vadregényes gyermekkori kalandok és egy szörnyűség, amely fokozatosan lopózik elő a múlt árnyai közül. Az Ikrek részben szerelmi történet, részben lélektani feszültséggel teli krimi.
A gyógyulás regénye
Isolte és Viola akár a két Lotti is lehetne: egy vidám egypetéjű ikerpár, akiket folyton összekevernek mind iskolatársaik, mind a felnőttek. Az idő és a helyszín persze más, ez a két Lotti az Isten háta mögötti Suffolkban él a hetvenes évek elején, egy egyedülálló, excentrikus hippianyukával megáldva. A mama a flowerpower korszak lazaságát, természetközeliségét hordozza, némileg anakronisztikusan, olykor a lányok számára is kissé kínosan; mintha eltévesztette volna a helyet és az időt. Isolte és Viola azonban nagyon jól megvan apa nélkül, sőt: amikor a pótapa, Frank belép a képbe, az események tragikus fordulatot vesznek. Tizenöt évvel később, a regény jelenében a korábban egynek gondolt ikerpár tagjai nem is lehetnének különbözőbbek.
Isolte sikeres divatújságíró, a nyüzsgő londoni partiszcéna állandó figurája, barátja nagymenő divatfotós, míg Viola egy kórházi ágyhoz kötve, csontig-bőrig lesoványodva tengeti életét. Milyen események vezettek az ikrek elszakadásához, és mi volt az a bizonyos trauma a múltban, amely ennyire mély sebeket hagyott? Ez a regény fő kérdése; és jobb, ha nem áruljuk el a történet nagy fordulatait.
Saskia Sarginson regénye akár thriller is lehetne, egy hátborzongató bűntény utáni nyomozás leírása. Ennél azonban szerencsére sokkal többről van szó. Az Ikrek középpontjában nem a hátborzongató esemény áll, hanem annak hatása: hogyan cipeljük végig egész életünkön a gyerekkorunkban kapott sebeket, hogyan tudjuk, ha lerázni nem is, de legalább elviselni a múlt terheit? Az angol írónő viszonylag későn, 40 éves kora után adta regényírásra a fejét, de az azt megelőző évtizedeket sem töltötte haszontalanul, cikkeket, költeményeket, rövid novellákat írt, és nem mellesleg felnevelt négy gyermeket, köztük egy egypetéjű ikerpárt. A regénynek épp a benne megnyilvánuló élettapasztalat ad mélységet és hitelességet. Mélyen átérezzük a hetvenes évek vidéki Angliájában lányait egyedül nevelő anya magányát és kétségbeesését, az ikertestvérek bőrébe pedig valószínűleg csak az tud íróként ennyire mélyen belebújni, aki közvetlen közelről élte végig felnövésüket.
A regény fő témája ugyanis végig Isolte és Viola kapcsolata, amit az írónő remekül bont ki és teszi átélhetővé az „egykék” számára is.
Az ikrek kísérteties, mindenféle csínyre tökéletesen alkalmas külső hasonlósága és a mély belső összhangjuk mögött keserű, kimondatlan hatalmi harc határozza meg viszonyukat: azonosságuk kényelme mellett mindketten arra vágynak, hogy mások, többek legyenek, mint egymás tükörképei. A zűrzavaros kamaszkorba épp belépő ikerlányok találkoznak egy folyton civakodó fiú ikerpárral, megismerik az első szerelmet és a vele járó féltékenységet, a fiúk sötét, erőszakos világa pedig egyre mélyebbre húzza őket. A gyerekkori álmokat aztán egy szörnyű esemény tépi szét jóvátehetetlenül, az ikrek pedig ellentétes utakon próbálják meg feldolgozni a történteket. Isolte előremenekül a karrierbe és a jövőbe, ám csillogó élete valójában felszínes és üres, míg az önpusztító Viola útja a végtelen regresszióé, ahogy kórházi ágyán heverve a múltba merül alá.
Ez a kettősség a regény szólamaiban is megmutatkozik. A múlt eseményeit Viola szemén és hangján keresztül ismerhetjük meg, míg a jelent Isolte szemszögéből látjuk – az egyes szám első és az egyes szám harmadik személyű elbeszélés hullámzó váltakozása adja a szöveg ritmusát, amely egyre inkább behúzza az olvasót a regény világába. Viola szilánkos emlékezetén keresztül és a gyerekkoruk helyszínére visszatérő Isolte nyomozása révén rakhatjuk össze a szörnyű traumához vezető eseményeket, és annak utóéletét. Mindeközben betekintést nyerünk a szabadságról és szerelemről szóló hippikorszak kiábrándító végébe, a punk szubkultúra önpusztításába, a Margaret Thatcher -féle nyolcvanas évek konzervatív ellenforradalmába és a pusztító útját épp megkezdő AIDS okozta pánikba. A lényeg azonban a testvérek belső világának feltérképezése, és ebben remekel Sarginson érzékeny prózája. A múltban sötét titkok rejtőznek, a gyermekkor vidékét valódi és képzeletbeli szörnyek népesítik be, és miközben Viola emlékfolyamán keresztül egyre mélyebbre keveredünk a sérelmek és az erőszak örvényébe, a remekül kiegyensúlyozott történetvezetésnek köszönhetően átélhetjük azt is, ahogy a felnőtt ikrek megküzdenek a bűntudattal másfél évtizeddel a tragikus események után.
A könyv borítóján olvasható ajánló alapján az Ikrek félig szerelmi történet, félig pedig lélektani krimi, ám bármennyire is frappáns jellemzés ez, többről van szó. Az Ikrek mélyen bensőséges regény, minden ellenkező látszat ellenére nem egy bűntény darabkáit illeszti össze az olvasó, hanem a széttört, eltévedt lelkeket. Bármennyire is leköt minket a múlt titkainak feltárulása, a regény igazi témája a bűntudat és a megbocsájtás kérdése. Képesek vagyunk-e szembenézni saját magunkkal, megbocsájtani magunknak, és annak, aki valamikor a legközelebb állt hozzánk? A regény – mint minden igazi regény – nem ad határozott választ ezekre a kérdésekre. De az irodalom dolga nem is instant válaszok megfogalmazása, hanem az olvasók ösztönzése a gondolkodásra és a magunkba mélyedésre.
Hiába első regény, az Ikrek érett munka, egy érzékeny és tehetséges író magával ragadó története. Nyugodt szívvel ajánljuk mindenkinek, aki az izgalmak és megoldandó rejtélyek mellett valami mást, többet vár a könyvektől.
Kimérák és ikerszerelmek
„Nem voltunk mi mindig ikrek. Volt idő, amikor egyszerűen egyek voltunk.” – így kezdődik Saskia Sarginson regénye, ami tökéletesen ábrázolja az egypetéjű ikrek hihetetlenül szoros, már-már természetfeletti, mégis mélyen természetes kötelékét. Az ikrek természetesen nemcsak az írók fantáziáját mozgatják meg, hanem az orvosokét, kutatókét is, az elmúlt évtizedekben végbemenő genetikai forradalom pedig egy új terület, az ikerkutatás felemelkedését hozta magával. A magyar érdemek elvitathatatlanok ezen a területen, már az 1970-es években úttörő kutatásokat végzett dr. Czeizel Endre és dr. Métneki Júlia. Újabban pedig mások mellett két orvos, egy egypetéjű ikerpár, dr. Tárnoki Ádám és dr. Tárnoki Dávid folytat ígéretes kutatásokat az ikrekre vonatkozóan. Az öröklődés szerepét vizsgálják bizonyos betegségek, például a szívinfarktus előfordulási gyakoriságában. ők élesztették újra a hazai „ikerregisztert” is, amelyben jelenleg közel ötszáz hazai ikerpár adatai szerepelnek.
Az ikrek kutatása nem öncél, ennek révén mi, „átlagosak” is többet tudunk meg magunkról, hiszen sokkal könnyebben eldönthetővé válik, hogy mit köszönhetünk génjeinknek, és mi az, ami rajtunk és környezetünkön múlik. Világviszonylatban is egyedülálló az ikrek infarktuskutatása, amely során azt vizsgálják, hogy a túlnyomórészt azonos génállomány hogyan befolyásolja a szívinfarktus kockázatát.
„Könnyedebb”, de legalább ennyire érdekes terület az ikrek párkapcsolatainak vizsgálata. Főleg az egypetéjű ikreknek okoz nehézséget, hogy a testvérük iránt érzett szeretet a szerelmet is felülírja, de az is gyakori jelenség, hogy ugyanabba a személybe lesznek szerelmesek, ami óhatatlanul konfliktusokat eredményez – az Ikrek lapjairól is jól ismert problémák ezek.
Igazi hátborzongató esetek is előfordulnak az ikrek kapcsán. A tudomány kiméra rendellenességnek nevezi azt az esetet, amikor egy ikerpár még a terhesség kezdetén „egybeolvad”, és a végül megszülető gyermek megörökli valójában sosem élt testvérének génállományát. A magzati és csecsemőkorban elhunyt ikertestvér nem csupán a genetika rejtélye, hanem irodalmi alapanyag is: Radnóti Miklós születésekor meghalt, névtelen ikertestvérének állított emléket az Ikrek havával, a paranoiát művészi szintre emelő amerikai sci-fi szerző, Philip K. Dick pedig úgy érezte, hogy hathetes korában elhunyt ikertestvére, Jane fantomtestvérként végigköveti egész életét, a népszerű horroríró Stephen King pedig a kiméra rendellenességet vegyítette az alteregó toposzával a hátborzongató Halálos árnyékban.
Stemler Miklós
Könyvjelző
