A Szoba megjelenésének évében óriási visszhangot váltott ki: megszámlálhatatlanul sok díjra jelölték, s a kritikák szuperlatívuszokban beszéltek a szerzőről, aki egy borzalmas emberrablási történetet egy ötéves kisfiú szavaival mesél el.
A szakmai elismerést talán csak a nagyközönség érdeklődése múlta, illetve múlja felül: a könyvet több mint harminc nyelvre fordították le, és hónapokon keresztül szerepelt a bestsellerlisták élén az egész világon.
A Szoba Donoghue hetedik regénye, amelyben a tizenkilenc éves korában elrabolt és hét évig fogságban tartott anya és a folyamatos nemi erőszak gyümölcseként született fia, Jack szívbe markoló története jelenik meg.
Donoghue a kortárs médiafigyelem legnagyobb visszhangot keltő emberrablási eseteiből merít (amelyek közül talán legismertebb az amstetteni rém, Josef Fritzl vérfertőzési ügye), de ebben a finom vonalakkal megrajzolt, mégis megrázó regényben kiváló érzékkel háttérben hagyja az emberrabló Patás alakját, és a hangsúlyt anya és fia kapcsolatára, a mindennapok túlélési stratégiáira, a menekülési taktikákra és a kiszabadulásuk utáni beilleszkedés nehézségeire helyezi.
A történet az ötéves Jack nézőpontjából, az ő kreatív, játékos, időnként megmosolyogtató logikával megformált mondataival és szavaival ölt testet. Ezzel az elidegenítő effektussal ismerhetjük meg a rabság és a szabad élet mozzanatait, ahol a gyermeki eszmélés folyamata, a rácsodálkozás az ismert és ismeretlen világra az olvasót is arra kényszeríti, hogy az abnormális és gyomorforgató helyzet abszurditását a természetes és elfogadott jacki nézőpont alapján szemlélje.
A szoba Jack világa, ahol az anyja kreativitása révén személyiséget nyer és életre kel a szekrény, az ágy, még a termosztát is, hogy a közös játék segítsen átvészelni a mindennapok bezártságának rutinját, és ne hagyja eluralkodni az anya depresszióját, hogy az embertelen bánásmód ellenére és a körülményekhez képest a legboldogabb életet biztosíthassa Jacknek. Az anyában ugyanaz a vágy munkál, mint minden szülőben, de a bezártság miatt kisebb a mozgástere: Jack édesanyja egy tíz négyzetméteres, börtönné átalakított szerszámoskamrából varázsol felfedezendő, játékkal, kihívásokkal és őszinte gyermekkacajjal teli világot Jacknek, miközben saját maga fizikailag és szellemileg lassan felőrlődik.
A történet hátborzongató valósága az érzelmek kavalkádját hozza, de Jack látásmódja mindent gyermekien egyszerű és gyakran kíméletlen logikával mutat be. A szoba Jack számára nem a fogság borzalmát jelenti, hiszen születése óta ebben a korlátok közé szorított térben él, s így elfogadja a világot olyannak, amilyen: a gyakran kompromisszumokra épülő vasárnapi ajándékokat, amelyeket az emberrabló Patástól kérhetnek, a brokkolit vagy a fekete-fehér tévé szellemképes mesebeli világát.
Hátborzongató jelenetekben azonban ennek a normálisnak tűnő abnormális helyzetben sincs hiány: az anya engedetlensége Patás bosszúját vonja maga után, a férfi éjszakai látogatásait pedig a kisfiú a szekrény sötét mélyén vészeli át. Jack élete a szoba, a maga örömével és fájdalmával.
Kívülről nézve a helyzet kegyetlen és embertelen, az olvasó a társadalmi-szociális külvilág ismeretében pontosan látja a kiszolgáltatottság, a félelem, a zsarolás iszonyát. Jack rugalmassága és alkalmazkodóképessége, valamint az olvasó nézőpontja között feszülő ellentét teszi megrázóvá a regényt, amelynek egyetlen lapját sem olvashatjuk úgy, hogy maradéktalanul örülhetnénk Jack pillanatnyi jókedvének, felhőtlen boldogságának.
Az idő múlásával ráadásul Jacknek rá kell eszmélnie, hogy a valóság más, mint amilyennek megszokta, de még hosszú út áll előtte a szoba puha mikrokozmoszától a tágas és idegen külvilágig.
Anya és fia fogcsikorgatva vívott küzdelme a pszichopata Patás ördögi terve, majd a külvilág reakciója ellen felejthetetlenné teszi a könyv minden pillanatát.
Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban. Irodalmi neveltetése már kezdettől fogva biztosított volt: apja az irodalomkritikus Dennis Donoghue, aki Henry James-professzor a New York Universityn. Az írónő katolikus általános és középiskolába járt a szülővárosában, de tízéves korában egy évet New Yorkban töltött. 1990-ben kitüntetéssel végzett angol-francia szakon a University College Dublinban. Ezután Angliába költözött és a University of Cambridge-en 1997-ben védte meg doktori disszertációját, amely a férfiak és nők közötti társas viszonyokat vizsgálja a tizennyolcadik századi angol regényekben. 1998 óta Kanadában él férjével, fiával és lányával. Huszonhárom éves kora óta főállású író.
Novellái több mint harminc folyóiratban és irodalmi magazinban jelentek meg, s témájukat tekintve három nagy csoportba sorolhatók: kortárs történetek, történelmi novellák és tündérmesék. Donoghue irodalomtörténeti képzettsége, illetve cambridge-i tanulmányai kijelölnek egy másik irányvonalat is: az írónő számos történelmi regényt is megjelentetett. Mind regényei, mind pedig novellái előtérbe helyezik a társadalmi nemek közötti feszültséget, illetve újszerű, történelmi kontextusban ábrázolják az ebből fakadó konfliktusokat. Donoghue rádiójátékot, forgatókönyvet és drámát is ír, valamint három irodalomtörténeti munka és két antológia szerkesztése is fűződik a nevéhez.
A Szoba 2010-ben jelent meg angolul, és óriási vihart kavart: azonnal a bestsellerlisták élére került, számos irodalmi díjra jelölték. „Az év ír regényé”-nek, illetve „A legjobb kanadai regény”-nek választották, s Booker, illetve Orange Díjra jelölték. A The New York Times szerint a regény a 2010-es év öt legjobb szépirodalmi művének egyike. Megkapta a Kanadai Könyvtárak Szövetségének elismerését, az Amerikai Könyvtárak Egyesülete pedig két díjjal is kitüntette.
Emma Donoghue: A Szoba, Kiadó: Alexandra Kiadó, Megjelenés: 2011, Oldalszám: 392
Gyuris Norbert
