Száll a Körhinta, felberreg a Meseautó, és Kabos Gyula hagymát csak hagymával hajlandó enni az örökzöld Hyppolit, a lakáj című filmben. Legendás pillanatok és alakítások fűződnek a 90 éve „beszélő” 120 éves magyar filmgyártáshoz. De mi van a csillogó felszín mögött?
„Újra és újra elvarázsol mindnyájunkat a mozgókép, az örök csoda, amely minden technikai forradalmat túlélt a hangosfilm megjelenésétől kezdve a televízió berobbanásán át a mindent behálózó digitális jelenig. Nemrég ismét egy filmtörténeti pillanathoz érkeztünk, amikor 120 év magyar filmkincsét tettük elérhetővé az NFI online streamingszolgáltatásán, a FILMIO-n” – idézi Káel Csabát, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztost a Nemzeti Filmintézet által az MTI-hez eljuttatott közlemény.
90 éve, 1931. április 29-én kezdődött a magyar hangosfilmgyártás hazánkban. Az újjáépült Hunnia Filmgyár avatásának másnapján kezdték forgatni a tengerentúlon játszódó és hollywoodi műfajokra építő, western-romantikus stílusú A kék bálvány című filmet. Az MTVA összeállítása visszatekint az időben.
A világ első, fizető közönség előtti filmvetítését (tíz etűdfilmmel, közte a híressé vált A vonat érkezésével) a párizsi Grand Café alagsorában a Lumière fivérek 1896-ban tartották. Felvételeikből ugyanebben az évben már Budapesten is vetítettek, a millenniumi ünnepségsorozat keretében. A film szó először a Pallas Lexikon 1894-es kiadásának fotográfia címszavában jelent meg.
1901 a hazai filmművészet kezdetét jelöli A táncz című alkotással, melyet Zitkovszky Béla vetítőgépész kamerává alakított projektorral rögzített, hogy Pekár Gyula író tánctörténeti előadásához modern, mozgóképes hátteret biztosítson. A filmetűdökben a kor olyan ünnepelt színészei szerepeltek, mint a csárdást táncoló Blaha Lujza. Az 1916-ban alapított Corvin Filmgyár a világ hetedik filmgyára volt, a később világhírű Korda Sándor főrendező irányításával.
Mozinak a költő-színigazgató Heltai Jenő nevezte el ezt a csodavilágot.
A mozi szó először Heltai Jenő Dal a moziról (más címen Berta a moziban) című kupléjának refrénjében fordult elő. A mozgóképes világ soha nem látott kihívások előtt állt, amikor a kinematográf és a fonográf találmányának kombinálásával az olyan hangosítási kísérleteken túl, mint a lemezjátszó gramofon tölcséréből szóló biofon, a kép és hang celluloidszalagon való egyidejű rögzítésével próbálkoztak.
A hanghullámokat elektromos impulzusokká, majd fénycsíkká alakító, és a hangcsíkot a filmszalag szélén cikkcakkos hangképként rögzítő technológia mellett a nagy áttörést jelentő Vitaphone eljárásnál a hangot egyoldalas lemezről játszották le, aminek a játékideje megegyezett a filmszalagéval.
Bár filmtörténeti fordulópontként tartjuk számon, a túlzó színházi gesztusokkal megvalósított első magyar hangosfilm nagyot bukott a Royal Apolló Moziban tartott 1931 szeptemberi bemutatón.
1931. szeptember 25-én mutatták be az első magyar hangosfilmet, A kék bálványt. Míg a férfi főszereplő Jávor Pál később a legnagyobb hazai filmsztár lett; a női főszerep az újsághirdetés útján talált Rédey-Radó Nelly első és utolsó filmes feladatának bizonyult. A fiaskót csak egy dolog élte túl: Angyal László és Harmath Imre Gózon Gyula által énekelt és mesterien elfütyült betétdala.
A második magyar hangosfilm, a Hyppolit, a lakáj már igazi kasszasiker lett.
A mai Puskin mozi elődjében, a Fórumban bemutatott Székely István-film hangmérnöke a szakma legnagyobb tekintélye, a Németországban is tanult Lohr Ferenc volt, aki a Hunnia vezető szakembereként egy ideig az összes hangosfilm hangmérnöke volt.
A zuglói filmgyár közelében nőtt fel és kiválóan hegedülő műegyetemi gépészmérnök-hallgatóként némafilmek „alázenélését” is vállalta diákkorában. A hangosfilmgyártás megindulásakor szerelték fel a filmgyárat német fény- vagy mágneshang rendszerű hangosfelvevő géppel, valamint a mozikat az új találmány leadószerkezeteivel.
A filmgyári fejlesztések alapvető fontosságúak voltak a hangosfilmgyártás fejlődéséhez. Kordáék világszintű technikát akartak és meg is szerezték. Cellotex elnevezésű hangelnyelő burkolatú üveg műtermet építettek, és önálló Siemens gépház és generátor, kameramozgató és háttérvetítő is létesült.
A német Tobis-Klang hangrendszerű kilencmikrofonos hangfelvevő– és utószinkronizáló berendezést hosszú tárgyalások útján sikerült megszerezni félmillió pengőért, és Magyarország is licenszjogot szerzett a technológiára. A harmincas évek szinte összes filmje ezzel készült. Segítségként a német cég szakértője, Friedrich Dustmann is hazánkba utazott az első két film gyártásának idejére.
Érdekes adalék, hogy a Hyppolit forgatásához a rádiót is segítségül hívták, ugyanis eredeti hangokat nem tudtak előállítani a műteremben, így a már akkor létező rádiós archívumból kölcsönöztek hanganyagot. Lohr már az első filmnél megjósolta, hogy a hangosfilm-korszakban a mikrofonok elhelyezésére legalább akkora figyelmet kell a jövőben fordítani, mint a kameraállásokra.
A hangosfilmre való áttérésnél komoly gondot okoztak az anyagi nehézségek. A mozik nagy részénél bevételt meghaladó rezsiköltségről, kétszeres film- és vetítőgép-kölcsönzési díjakról, gépamortizációs költségekről panaszkodtak az üzemeltetők a némafilmekhez képest.
De már nem volt visszaút a hangosfilmkorszakból, aminek filmtörténetünk 1931-től 1944-ig terjedő, körülbelül 360, részben elveszett, filmmel fémjelzett korszakát nevezzük. Miközben egy fantasztikus, többségében színházi, színész-generáció nőtt fel a film műfajának sajátosságaihoz, nagyszerű mérnökök, technikai szakemberek munkáinak eredményeként csodálhatjuk kilencven év múltán is a sokszor egyszerű vonalvezetésű történetekben is „működőképes” színészi játékot.
A torinói filmlaborban és a Thália filmgyárban képzett Kovács Gusztáv az 1910-es évek végén nemcsak Korda Sándor vezető operatőre volt, hanem Faludi Sándorral közösen filmlabor-alapítóként a hangosfilmgyártás utómunkájának sarokköve lett. Szakemberek sorát képezte ki a mesterségre, biztosítva ezzel a háború utáni filmszakma működését is.
Az említett Lohr Ferenc mellett jelentős hangmérnök volt az evezős olimpikonként is sikeres Kereszti Ervin; Lázár István; az 1945 utáni jelentősebb filmeknél közreműködő Rónai Gyula; Winkler Jenő; vagy a Szörényi Éva színésznő férjeként később emigráló műszaki főmérnök, Örményi István, aki a pasaréti filmgyár hangosfilm-gyártására való átalakítását, majd háború utáni helyreállítását is levezényelte.
Pulvári Károly a Tobis-Klang rendszer magas licenszdíja miatt dolgozta ki saját hangrögzítési módszerét a Magyar Filmiroda laboratóriumában. A tehetséges szakember a Telefongyár és a Rádió mérnöke is volt, valamint haditechnikai fejlesztőként is működött. Elektrotechnikai cégének szabadalmain túl 1949 után elismert tudományos és kutatói pályát futott be Amerikában.
Az 1954-ben alapított, exportra is termelő, Filmtechnikai Vállalat profilja vetítőgépek, hangerősítők és egyéb segédeszközök gyártása, valamint a hazai moziüzemek műszaki felszerelése, berendezése és üzemben tartása volt. Főbb gyártmányai voltak a xenonívlámpás, stabil, mágneses és fényhangosfilmekhez készült professzionális 16 mm-es hangosfilm-vetítőgépek, fényhangosfilmekhez készített professzionális, hordozható 16 mm-es hangosfilm-vetítőgépek, beépített vetítőgéppel rendelkező gépkocsik, filmszínházi hangerősítők és kapcsolótáblák, írásvetítő készülékek, valamint vetítőernyők.
Ami a filmgyárat illeti, a II. stúdiót is megépítették, és 24 órás üzemmódra váltottak. 1936-ban további két műteremmel bővültek, melyek egybenyitásával 18 ezer légköbméteres zárt tér létrehozására nyílt lehetőség, medencével, saját légkondicionáló-berendezéssel és áramfejlesztővel. A háború miatti 1944-es leállás pillanatában a 7 műteremmel rendelkező gyár közel 1300 embert foglalkoztatott. Becslések szerint az alapítástól számítva közel húszmillió méternyi filmet forgattak le.
A magyar filmet ünneplő programsorozat nyitányaként a Nemzeti Filmintézet a hagyományokhoz híven megrendezi a magyar film napját április 30-án, Zsitkovszky Béla ésPekár Gyula alkotása, A táncz bemutatójának 120. évfordulóján. Az első megrendezett, dramatizált jeleneteket tartalmazó magyar mozgóképből csak fotók maradtak fenn – emlékeztet a közlemény.
A magyar filmtörténet 120 éve alatt készült filmek több mint harmada ma is elveszettnek számít vagy kallódik,
ezért a jubileumi év keretében az NFI elindítja a Nemzetközi Mozgóképes Hungarica Kutatási Programot a magyar, illetve magyar vonatkozású filmtörténeti örökség felkutatására, hozzáférhetővé tételére és lehetőség szerinti hazahozatalára.
„Az utolsó órákban járunk, hogy a filmtörténet első 120 éve alatt készült és a világban még kallódó magyar alkotásokat és mozgóképes értékeinket felfedezzük, megmentsük és elérhetővé tegyük a ma és az utókor számára. A gyűjteményi digitalizáció, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum aktív szerepvállalása a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetségében és az online tér olyan feltételeket biztosít a filmek felkutatására és azonosítására, amelyekről évtizedekkel ezelőtt nem is álmodhattunk” – mondta Ráduly György, az NFI Filmarchívum igazgatója.
