Agatha Christie a világ egyik legnépszerűbb szerzője, az eladott példányok tekintetében csak William Shakespeare művei és a Biblia előzi meg. A nem múló siker a „világos, egyszerű stílusnak” és a gördülékeny, pontos párbeszédeknek köszönhető.
Krimijei az olvasók számára azért is lebilincselőek, mert minden információt megad, ami a bűntény megoldásához vezethet, így mindenki megfejtheti, ki az elkövető. Arra kérdésre, hogy miért nem kopott meg az elmúlt évtizedekben az írónő hírneve, elmondta: Agatha Christie tudatosan alakította időtlenné a történeteit. Az írónő nagyon vigyázott arra, hogy ne legyen semmilyen aktuálpolitikai utalás a könyveiben, a legtöbb írásából nehéz megállapítani, hogy mikor született.
Agatha Christie 1890. szeptember 15-én született a délnyugat-angliai Torquay-ben. Az első világháborúban ápolónőként dolgozott, az itteni élmények ihlették első detektívregényét, amelyet hat kiadó utasított vissza. A titokzatos stylesi eset végül 1920-ban jelent meg.
Agatha a hadikórházban szerezte jártasságát a mérgek terén, s az itteni élmények ihlették első, már 1916-ban elkészült detektívregényét. A művet hat kiadó utasított vissza, és már kezdte feladni, amikor a Bodley Head nevű kiadó megjelentetésre ítélte. csakhogy a kéziratot ott is két évig pihentették a fiókban. Már a háború is véget ért, amikor értesítették Christie-t – aki szinte el is felejtkezett már az egész ügyről -, hogy fáradjon be szerződést kötni. A titokzatos stylesi eset, eredeti címén The Mysterious Affair at Styles végül 1920-ban jelent meg, igaz a tárgyalótermi nagyjelenetet a következetlenségek miatt átíratta a kiadó. Az írónő ezt követően mindig konzultált szakértőkkel (pl. ügyvédekkel, orvosokkal).
„…így indult el hosszú karrierem, nem mintha akkor sejtettem volna, hogy az lesz. Abban a pillanatban egyáltalán nem gondoltam arra. hogy még fogok más könyveket is irni. Talán, ha megkérdeznek, azt felelem, hogy úgy, mint eddig, valószínűleg időnként ezután is írok majd egy-egy történetkét. Teljesen amatőr voltam, semmiféle profi vonásom nem volt…
Diadalittasan mentem haza, elmeséltem a dolgot Archie-nak, és este elmentünk a ham-mersmith-i táncpalotába ünnepelni.
Csakhogy nem ketten voltunk, hanem hármasban, bár sejtelmem sem volt róla. Az én belga teremtményem, M. Hercule Poirot ott lógott a nyakamban, mint egy pióca, mint egy kullancs úgy tapadt rám…”
Igaz, Poirot alakja és „kis szürke agysejtjei”–nek jelentősége hosszabb idő alatt formálódott, de mire a stylesi rejtély megoldódott, a belga magánnyomozó különleges karaktere is készen állt előttünk. Agatha Christie mindent tudott Poirot-ról, csak még azt nem, hogy egy hosszú életen át lesz kísérője.
„Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal volt magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfeje volt, s egy kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás, öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó. S mégis, ez a különc, piperkőc emberke, aki, mint sajnálattal láttam, most erősen bicegett, a maga idején a belga rendőrség oszlopos tagja volt. Mint detektívnek, egészen különleges szimata volt; korának legtitokzatosabb eseteit bogozta ki diadallal.” (Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset)
A titokzatos stylesi eset meglepetéssel szolgál az olvasók számára: több mint egy jó krimi. A könyv pontos, precíz környezetábrázolást nyújt az első világháború alatti angliai vidéki viszonyokról. A Pharmaceutical Journal dicsérte a regényt, mivel a mérgeket illetően írója tudományosan megalapozott felkészültségről tanúskodott: „Ez a detektívtörténet a mérgekkel intelligensen foglalkozik, és nincsenek benne szamárságok kinyomozhatatlan anyagokról, mint ahogy az oly sokszor lenni szokott.”
„És most jól értsen meg, Hastings. Mindenki potenciális gyilkos. Előbb-utóbb mindenkiben feltámad, ha nem is az akarat, de a vágy, hogy öljön. Hányszor hallja az ember: „Úgy feldühített, hogy meg tudtam volna ölni!” – „Meg tudtam volna ölni B.-t, amiért azt mondta…” – „Olyan mérges voltam, hogy meg tudtam volna ölni!” És ez szó szerint így is van. Az embernek az ilyen pillanatokban teljesen tiszta a feje. Szeretné megölni Y.-t, Z.-t. De nem teszi meg. A vágyhoz hiányzik az akarat. A kisgyermekekben már nem működik ilyen jól a fék. Ismertem egy fiúcskát, akit egyszer felbosszantott a kiscicája; azt mondta neki: „Maradj nyugton, vagy fejbe verlek, és meghalsz”; úgy is tett, s egy perc múlva mérhetetlen megdöbbenéssel látta, hogy a cica nem tér életre -hiszen, érti, a gyermek voltaképpen imádta a cicáját. Egyszóval, mindnyájan potenciális gyilkosok vagyunk.” (Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset)
A regény közel kétezer példányban fogyott el, és az írónőt rögtön híressé tette. A regényírás ötlete az első világháború alatt bukkant elő, amikor az írónő a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott. A siker Agatha Christie magánéletére is kihatott: első férje, Archie Christie házát Styles-nek nevezték el A titokzatos stylesi eset után. A művet sorozatokban leközölte a Weekly Times is, és az anyagi siker láttán Agatha férje további regények írására ösztönözte feleségét.
