„Az számít, amit az ember maga után hagy, nem az, amit elvesztett.” Harold Russell, az egyetlen ember, aki ugyanazon filmszerepért két Oscart kapott, 100 éve született.
Az egyetlen ember, aki ugyanazon filmszerepért két Oscart kapott, Harold Russell 100 éve, 1914. január 14-én született. Kanadában jött a világra. Édesapját hatévesen vesztette el, a család ekkor költözött az Egyesült Államokba, ahol Harold tanulmányai mellett egy élelmiszerboltban dolgozott. A Pearl Harbor-i japán támadás után egy nappal, 1941. december 8-án önkéntesnek jelentkezett a hadseregbe, ahol ejtőernyős-kiképzést kapott, majd átkerült a tűzszerészekhez. 1944 júniusában egy oktatófilm készítése közben felrobbant a kezében tartott bomba hatástalanítottnak hitt gyutacsa, a baleset miatt mindkét kezét amputálni kellett. Bár felajánlották neki, hogy elvesztett kézfejeit műanyaggal helyettesítik, ő mégis a kampókat választotta. Gyógyulását követően beiratkozott a bostoni egyetemre, eközben egy csonkoláson átesett katona rehabilitációjáról szóló dokumentumfilmet forgattak róla.
Életünk legszebb évei
Bár a filmben meg sem szólalt, felkeltette William Wyler rendező figyelmét. Ő ajánlotta be Samuel Goldwyn producernek, aki felkérte az Életünk legszebb évei című, veteránokról szóló film egyik szerepére. A korábban semmilyen színi tanulmányokat nem folytató Russell egy hadirokkantat játszott, aki nehezen tud újra beilleszkedni a társadalomba. Az alkotást 1946-ban nyolc kategóriában jelölték Oscar-díjra: elnyerte a legjobb filmért, a rendezésért, a forgatókönyvért, a zenéért, valamint a vágásért járó Oscar-díját, és nyert a legjobb férfi főszereplő is. Ezzel Russell két aranyszobrocskát is kapott: a legjobb mellékszereplőnek járót, továbbá egy különleges Oscart a film révén a hadirokkantaknak nyújtott vigaszért.
A filmtörténetben mindmáig példátlan módon ugyanazon a szerepéért kapott két Oscar-díjat. Egyben ő volt az első díjazott, aki nem hivatásos színészként nyerte el ezt az elismerést, a második a Gyilkos mezők című filmben szereplő kambodzsai orvos, Haing S. Ngor volt, aki szintén mellékszereplőként kapta az aranyszobrocskát.
Russell élete végén eladta az aranyszobrocskát, hogy fedezni tudja a felesége betegsége miatti költségeket. Az amerikai filmakadémia megpróbálta erről lebeszélni, még azt is felajánlották, hogy kölcsönadják neki az összeget, de ő hajthatatlan maradt.
Russell a forgatást követően befejezte üzleti tanulmányait. A későbbiekben már csak egy-két alkotásban vállalt szerepet (összesen négy filmet forgatott), ismertségét arra használta fel, hogy küzdjön a fogyatékosok jogaiért. Nagy szerepet játszott egy veteránjogvédő szervezet létrehozásában, és tanácsadó céget is alapított, amely a fogyatékosok álláshoz jutását segítette. 1949-ben és 1981-ben megjelentette önéletrajzát, amelyekben így fogalmazta meg hitvallását: „Az számít, amit az ember maga után hagy, nem az, amit elvesztett.”
2002. január 29-én halt meg szívroham következtében egy Massachusetts állambeli ápolóotthonban.
