Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Bradbury és a Fahrenheit 451 című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Szubkultúra

Bradbury és a Fahrenheit 451

Szerző: / 2013. február 4. hétfő / Szubkultúra, Könyvvilág   

Ray Bradbury451 Fahrenheit a papír égési hőmérséklete. Fahrenheit 451 a XX. század legjelentősebb művei közé beválasztott regény, ami tömeges könyvégetésről, -üldözésről szól, annak a Ray Bradbury amerikai sci-fi szerzőnek a tollából, aki az e-könyvek ádáz ellensége volt.

Valós hiányt pótol az Agave Könyvek Ray Bradbury Fahrenheit 451 című disztópikus regényének újra megjelentetésével, amit novellákkal kiegészítve vehetünk kezünkbe. A 2012-ben elhunyt szerző Fahrenheit 451 című műve 1953-ban jelent meg puhafedelű kiadásban. Idővel 10 millión is felül fogyott belőle, 33 nyelvre fordították le. Bradbury könyvjóslata részben bevált. Az író csaknem hatvan éve olyan jövőt vetett papírra, amelyben az emberiség egyre mohóbb étvágya az új médiaszenzációkra visszaveti az olvasást, a könyveket pedig a hatalom betiltja és elégetteti. A jóslat első fele tűnik teljesülni.
Bradbury annyira utálta az e-könyveket, hogy a szagukat sem állhatja. „Olyan büdösek, mint a kipufogógáz” – dohogta egy alkalommal a sajtónak. Halála előtt egy évvel, 2011-ben mégis engedélyezte legismertebb műve, a Fahrenheit 451 elektronikus megjelenését, igaz hosszas huzavona után. A regényből a megjelenést követően 1966-ban készített filmet François Truffaut, természetesen a forgatókönyv írását Bradbury vállalta magára.

„Eszembe jutottak a könyvek. S most először értettem meg, hogy minden könyv mögött egy ember rejlik. Egy ember, akinek gondolatai támadtak, aztán hosszú idejébe tellett, amíg papírra vetette őket.”

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetekGuy Montag tűzőrként dolgozik. A könyvrajongók számára egész biztos különös egy foglalkozással bír: az a munkája, hogy elégesse a könyveket a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag élvezi a munkáját. Tíz éve tűzőr, és mindig felhőtlen örömmel vonul ki az éjszakai riasztásokra, boldogan nézi a lapokat emésztő lángokat, valóságos gyönyört él át a fellobbanó lángok láttán. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők.

Aztán egy nap találkozik egy lánnyal, aki olyan furcsa múltról mesél neki, amikor az emberek még nem féltek, hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Majd megismerkedik egy professzorral, aki olyan jövőt fest elé, amelyben az emberek gondolkodnak. Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok…
És akkor Guy Montag hirtelen ráébred arra, mi az igazi hivatása.

„Most már érti: miért gyűlölik a könyveket, miért félnek tőlük? Mert bemutatják az életet minden pórusával.”

A Fahrenheit 451 és más történetek című kötet, amiben a szerző – Loránd Imre által fordított – nagy hatású klasszikusa mellé további öt, eddig magyarul még nem olvasható novellát választott az Agave Könyvek Pék Zoltán és Török Krisztina műfordításában.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek