Május 31-én lett 90 éves Clint Eastwood Oscar-díjas amerikai rendező, színész, producer. Eastwood szerint a hosszú élet titka a testileg és szellemileg egyaránt tevékeny élet, azt vallja, hogy „méltósággal megöregedni az egyik legfontosabb képesség”.
Clint Eastwood 1930. május 31-én született San Franciscóban. Fiatalon számtalan szakmával próbálkozott, egyebek közt volt bolti eladó, favágó, zenész, benzinkutas. A koreai háború idején behívták, de a harctéren nem szolgált: a frontra tartó repülő a tenger felett lezuhant, ő pedig több mérföldet megtéve kiúszott. Leszerelése után Hollywoodban próbálkozott, de túl nagy ádámcsutkája miatt eltanácsolták. Végül egy western-sorozatba sikerült bekerülnie, ahol jobbára hallgatagon terelgette a marhacsordát; a forgatási szünetekben Európába ruccant át filmezni.
A jó kiállású, sportos, 1 méter 93 centiméter magas fiatalemberre itt figyelt fel rá Sergio Leone, aki több spagetti-westernjének (Egy maroknyi dollárért, Pár dollárral többért, A jó, a rossz és a csúf) főszerepét osztotta rá. A rezzenéstelen arcú, szűkszavú, de gyors kezű pisztolyhős beindította amerikai karrierjét is. Leaone az Egy maroknyi dollárért sikerén felbuzdulva újabb filmet forgatott Pár dollárral többért címmel 1965-ben, a főszerepet természetesen ismét Eastwoodra osztotta, és az eredmény egy újabb kasszasiker lett. Következő filmje, a magasabb költségvetésű A Jó, a Rossz és a Csúf végképp a western nagymesterei közé emelte. A “dollár-trilógia” 1967-ben érkezett meg Amerikába, és itt is megismételte az öreg kontinensen aratott sikert.
Eastwood nem hagyta magát beskatulyázni, játszott háborús filmben – 1968-ban a Kémek a Sasfészekben című háborús drámában Richard Burtonnel játszhatott együtt, a Kelly hőseiben pedig Donald Sutherland, Telly Savalas és Ron Rickles volt a partnere -, majd 1971-ben megtalálta Piszkos Harry. A film, aminek címszerepét Frank Sinatra játszotta volna, de eltörte az ujját mielőtt lőni kezdett és ezért kimaradt a produkcióból, de John Wayne és Robert Mitchum neve is felmerült rá, Eastwoodot végkép a mozisztárok közé sorolta. Az öntörvényű, a nagyvárosi emberek védelmében brutális kegyetlenséggel igazságot osztó zsaru szerepét öt filmben játszotta el, fellendítve a Magnum pisztolyok iránti keresletet is.
Amibe belekezd díjesőt eredményez
1971-től rendez, számos esetben az egyszerűség kedvéért a főszerepet is magára osztotta. A kamera másik oldalán nagyobb szakmai sikereket könyvelhetett el: a western műfaját megújító Nincs bocsánat című alkotásért 1992-ben a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is átvehette (a férfi főszereplő kategóriában megelőzte Al Pacino), öt éve ismét tarolt az egy bokszolónő tragikus végű pályafutását elbeszélő Millió dolláros bébivel, és ő lett a legidősebb Oscar-díjas rendező.
Sikeres volt a klasszikus film noir stílusban rendezett Titokzatos folyó, A szív hídjai című melodráma (utóbbiban Meryl Streep volt a partnere). Néhány éve amerikai és japán nézőpontból is feldolgozta az Ivo Dzsima-i csatát, két éve a nagysikerű Gran Torinóban állt a kamera mögé és elé. az Elcserélt életek című filmjéért Angelina Jolie-t, a Nelson Mandeláról forgatott, általa rendezett A legyőzhetetlenért Matt Damont és Morgan Freemant jelölték Oscar-díjra.
Az iraki háborúban szolgált legeredményesebb amerikai mesterlövészről szóló drámában Bradley Coopert is aranyszobrocskára jelölték, az Amerikai mesterlövész hat kategóriában – köztük a legjobb film – volt versenyben. A drámában Estwood is magára osztott egy nyúlfarknyi szerepet, amit végül kivágott.
Ugyancsak megtörtént eseményeken alapult a Sully – Csoda a Hudson folyón című, egy Airbus utasszállító a New York-i folyóra történt szerencsés landolásáról forgatott Oscar-jelölt filmje, ahogy eddigi két utolsó munkája is. A párizsi vonat arról a három amerikai fiatalról szól, akik 2015-ben megakadályoztak egy terrortámadást egy Amszterdamból Párizsba tartó vonaton, a Richard Jewell balladája című film pedig az 1996-os atlantai nyári olimpiai játékok drámáját eleveníti fel, amelyben a címszereplő biztonsági őrt, aki egy hátizsákba rejtett pokolgépet talál és segít több száz ember kimenekítésében, előbb hősként ünneplik, később azonban azzal vádolják meg, hogy ő lehetett az elkövető.
2011-ben életrajzi drámát készített Edgar J. Hooverről, az FBI első igazgatójáról Leonardo DiCaprióval a főszerepben, majd 88 évesen, egy évtizeddel a Gran Torino után ismét egyszerre rendezett és játszott: A csempész című filmben a világ legidősebb drogfutárját alakította: egy 90 éves férfi, kertész és háborús veterán sofőrnek áll, hogy végül egy egész sikeres drogfutár legyen, de semmi sem tart örökké: az egyik szállítása nem úgy alakul, ahogy tervezte, és már nem csak a hatóságok elől kell menekülnie, ha életben akar maradni.
Eastwood több filmjéhez maga szerezte a zenét is, ebben segítségére van sikeres dzsesszzenész fia, Kyle is. Az időskori alkotásaival beskatulyázhatatlanná vált művész musicalfilmet is rendezett, 2014-ben a Broadwayn is taroló Tony-díjas Jersey Boys musicalt vitte filmvászonra. Nem ez volt az első zenés munkája, 1988-ban forgatta a legendás dzsessz-szaxofonos Charlie Parker életútját bemutató Bird című alkotást, amelyért Golden Globe-díjjal jutalmazták.
Különböző kategóriákban összesen tizenegy alkalommal jelölték Oscar-díjra. Rendezői Oscar-díjai mellett 1994-ben Irving G. Thalberg-emlékdíjjal tüntették ki, többszörös Golden Globe-díjas és a Cecil B. DeMille-életműdíj birtokosa. Megkapta a francia Becsületrendet, az Oscar francia megfelelőjének számító César-díjat, a Kennedy Center és az Amerikai Filmintézet életműdíját. Kitüntetést kapott Barack Obama amerikai elnöktől is, az indoklás szerint filmjei és színészi alakításai „az egyéniség, a kemény igazságok és az amerikai lét esszenciájának esszéi”.
Közismert kemény munkájáról, takarékos életmódjáról, valamint feltétlen megbízhatóságáról. Forgatáskor színészein a kevés sminket szereti, és a pontos instrukciók alapján már az első felvételeket igyekszik rögzíteni; képes a határidőket és a költségvetési határokat is tartani. Népszerűsége kora dacára töretlen: egy idei felmérés szerint több amerikai szerepelne vele egy westernben, mint George Clooney-val egy romantikus komédiában.
A konzervatív nézeteket valló filmsztár mottója: mindenki hagyja békén a másikat.
A politikába is belekóstolt egy rövid időre: a nyolcvanas években – elunva a hivatásos politikusok korruptságát és tehetetlenségét – elindult lakóhelye, Carmel városka polgármesteri tisztségéért és meg is választották. Különböző kapcsolataiból több gyermeke született, közülük többen a művészi pályát választották.
Eastwood szerint a hosszú élet titka a testileg és szellemileg egyaránt tevékeny élet, azt vallja, hogy „méltósággal megöregedni az egyik legfontosabb képesség”. Idős kora ellenére még sok történetet szeretne elmesélni, néhány éve azt sem zárta ki, hogy visszatér a western műfajához.
